Hajrá, Henry | Amikor Ríviai Geralt félbehagyja a questet

Ó, hát nagyon vártam ám, hogy az évzáró posztjaim előtt legyen valami ürügyem, valami jó témám, amiről írhatnék… Erre Henry Cavill nem otthagyja a Vaják-sorozatot?

Írtam erről az adaptációról, amikor bejelentették, amikor várakozás közben kiborultak a rajongók (többek között magán Cavillen) és az első évad után. Csak természetes, hogy ennél a mérföldkőnél is kirúgom a koporsóm fedelét, kimászom belőle, kiiszom a kávéfőzőt, és betolom magam a képbe.

És én azt mondom: hajrá, Henry.

Mivel egy angol úriemberről beszélünk, esélyes, hogy a döntés valódi okát nem fogjuk megtudni, és igyekszem én sem túl sokat spekulálni. Észben tartom azt is, hogy a DC jól fizet, de az ő ajánlatukon kívül is van az a szerep, amiért, ha zsúfolt a naptár, nem nagy érvágás kilökni belőle még egy sikeres, jövedelmező sorozatot sem. (Jó példa erre Sebastian Stan, aki a Once Upon a Time-ban közönségkedvenc volt mint Bolond Kalapos, a spin-off sorozatban főszerepet is kapott volna – ért annyit Tél Katonájának lenni, hogy ne vállalja.) Szóval fogadást nem kötök arra, hogy Cavill döntése tisztán, száz százalékosan elveken alapul. Vannak a világon egyéb körülmények is, pláne a show-biznisz világában.

Csakhogy, ha minden igaz, neki Ríviai Geralt volt az a szerep. A “van az a szerep” szerep. Ezért érdekes ez. Ha neki, aki bevallottan Witcher-rajongó és bevallottan kötődik Geralt karakteréhez, sem ér annyit ez a lehetőség, hogy végigvigye, az beszédes. Az idő előtti kiugrás egy olyan produkció esetében, amiről már a szerződés aláírásának pillanatában lehet tudni, hogy hosszútávú elköteleződés lehet, beszédes. Ha egy sorozat a főszereplőjét nem tudja megtartani, az beszédes.

Nem vagyok szomorú. Sőt. Geralt karaktere ér annyit, hogy ne olyasvalaki játssza, akinek – ki tudja, miért, de – már nincs benne a szíve, és az, hogy ezt Henry Cavill is felismerte, majd lépett, és lemondott róla, számomra jobban bizonyítja, mennyire szereti a Witcher világát, mint bármi, amit szóban mondott. Akár valami elűzte, akár valami más csábította, a lényeg ugyanaz: amikor a sorozatod egyetlen A-listás színésze, aki a kötelezőn felül promózta a cuccod, magáénak érezte a projektet, és nemcsak pénzért és presztízsért, hanem őszinte érdeklődésből és rajongásból is vállalta a szerepet, otthagy, valamit elrontasz.

(szerk.: A poszt publikálása óta találtam egy Forbes-cikket, ami lényegében igazolja a fentieket. Leírja, hogy Cavillnek valóban problémája volt a sorozat szellemiségével, és hogy a forgatókönyvírók eretnekek, akiknek Novigradban már rakják a máglyát. Ide kattintva elolvasható.)

Az első évaddal kisebb-nagyobb megalkuvások árán elégedett voltam, arra viszont nem számítottam, hogy onnan nem előrefelé fog fejlődni. És ezt a mulasztást a House of the Dragon és a Rings of Power rikító neon színnel emeli ki. Tudom, hogy utóbbit nem fogadta osztatlan rajongás, de ettől csak még jobban idevág: én pont azért ábrándultam ki a Vajákból a második évad alatt, amiért A Gyűrűk Ura-rajongók rá se kaptak a RoP-ra. (Amellett, hogy azt kívánom, bár az “enyém” is úgy lenne “elrontva”, ahogy az “övék”. Irigy vagyok.) A Vaják fapadossága nekem azért volt elviselhető, mert akadt néhány ember, aki igyekezett derekasan helytállni benne – milyen kár, hogy pont abból a kábé négyből áll most fel a legfontosabb.

Részemről egy biztos: ahogy Henry Cavillről sem tettem, úgy Liam Hemsworth-ról sem vagyok hajlandó előre egy rossz szót sem szólni, sőt, kívánom neki, hogy találja meg magát ebben az egészben. Tőle teljesen függetlenül lett az a véleményem, hogy maga a sorozat válságos állapotban van. Látva, hova teszi a konkurencia a lécet, mi mindent dörgöl a Netflix orra alá arról, mit lehet és kell egyébként kezdeni egy masszív lore-on alapuló fantasyvilággal és annak megkapó bemutatásával, és hogy a Vaják a második évad után ettől milyen messzire került, meggyőződésem, hogy amikor kikötjük a lovainkat egy taverna előtt, betérünk, sört kérünk a kocsmárostól, és leülünk egy ragadó asztalhoz gwentezni a gyűrött kártyalapjainkkal, a sorozatot egy dal erejéig ugyan megidézzük majd, de ordítva rajongani újra és újra csak a játékért és a könyvekért fogunk.

Hírdetés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s