Minden hasfájásunk érdekes | Hallgasson-e a Netflix a Witcher-rajongókra?

Lassan átnevezhetném a blogot WitcherFigyelőnek, sőt, WitcherWatchernek, de nem fogom, mert még jönne Sapkowski vagy a CDPR, hogy forró olajba mártogassanak. De muszáj ismét ezzel a témával foglalkoznom. Azért jön fel gyakran, mert kevés általam aktívan követett dolog körül van akkora zsizsegés, mint a Witcher és az abból készülő sorozat körül. Ezt fokozza, hogy a készítők kezdetektől fogva nagyon publikusan kezelték a projektet, és olyan gyorsan reagálnak a nagyobb szarviharokra, hogy már-már úgy tűnik, mintha egyeztetnének velünk.

Meggyőződésem, hogy a félig-meddig jelmezben és sminkben lévő Henry Cavill megmutatása is ennek a stratégiának a része. Nem az volt a lényeg, hogy prezentálják, milyen lesz Geralt, hanem, hogy megnézzenek minket, mit szólnánk, ha ilyen lenne Geralt. A mi feladatunk most a kommentelés, kiakadás, egymás győzködése, stb. Aztán kiértékelik az eredményeket, és meglátják, érdemes-e még most, a munka kezdeti fázisában változtatni valamit. Ha nem muszáj, nem teszik, de ha úgy látják, hogy nagyanyám se fogja nézni, ha ez így marad, akkor tesznek róla, hogy ez változzon. Így megy ez. De itt van ez a klip, amiben látunk egy csapót, amire rá van írva, hogy TESZT, mégis sokan úgy érzik, mintha ez már az lenne. Ez a sorozat. Ez már elegendő bizonyíték arra, hogy tiszteletlenül megalázzák majd a kedvenc videójátékunkat, hogy minden aspektusában el lesz elhibázva az egész.

Sokakat kiborított a haj, de én Beyoncé-rajongó vagyok, és tudok adni egy kis reményt: egy valamire való, természetes hatású paróka vagy póthaj baromi drága. A Trónok harcából emlékszünk Viserys hajára? És arra, hogyan halt meg? Azt a jelenetet egyszer lehetett csak felvenni, mert annyira drága egy olyan minőségű haj, hogy az már a Trónok harcának is sok volt. Biztos vagyok benne, hogy sminkpróbára sem a premium minőségű hajat szokás használni.

Olyan sokszor vagyok kénytelen védeni ezt a nyomorult produkciót, hogy már jutalékot kérhetnék érte, de ez nem azt jelenti, hogy én mindennel egyetértenék, hogy ne látnám a hibalehetőségeket, vagy hogy nekem grantáltan tetszeni fog a végeredmény. A készítőkről nem gondolom, hogy tévedhetetlenek, sem hogy az ő nézőpontjuk érvényesebb, mint bármelyikünké, hiszen az övéké is csak egy a végtelen számú közül. DE azt igenis gondolom, hogy egy produkcióban, egy alkotásban azoknak a víziója, értelmezése érvényesüljön, akik a saját idejüket, energiájukat, szaktudásukat, pénzüket, kapcsolataikat invesztálják a munkába. Nem kötelező meghajolni a rajongók akarata előtt. Nem kell újracastingolni senkit, nem kell újratervezni a látványt, nem kell cenzúrázni semmit csak azért, hogy a rajongók lelke megnyugodjon. A rajongó is téved, amikor úgy gondolja, az ő boldogsága mindennél fontosabb, és nincs még ötezer körülmény és cél, ami mentén a készítőknek haladniuk kell. Egy döntéssel lehet, hogy elveszítenek engem, de megnyernek téged. A legjobb persze, ha mindkettőnket meg tudnak tartani. Na de van-e olyan, hogy mindenki elégedett legyen?

Ne felejtsük el, hogy a kiszolgálói magatartás, amivel a tömegek kedvére lehet tenni, rövid távon profitot termel, hosszú távon viszont károkat okoz. Ez a policy szoktatott minket hozzá ahhoz, hogy minden hasfájásunk érdekes. Van amikor ezt jóra használjuk – legyen má’ légyszi több nő és színesbőrű szereplő a filmekben. De van, hogy saját magunkat szúrjuk vele tökön – legyen má’ légyszi több nő és színesbőrű szereplő a filmekben, akkor is, ha meg kell hozzá erőszakolni a történetet, mert a mű univerzumán belül nincs értelme vagy realitása. Hát nem indult meg az egész nyugati világ epeköve, amikor azt hittük, hogy Cirit nem egy fehér színésznő fogja játszani? Nem így lett, de ha így lett volna, azt annak köszönhettük volna, hogy a stúdiók az utóbbi egy évtizedben vért pisálnak azért, hogy mindenkinek a kedvére tegyenek, és egy hatalmas, szabad szemmel jól látható tömegnek bizony ahhoz lenne kedve, hogy több nem fehér, női főszereplőt lásson.

Úgyhogy vigyázat: a stúdiók, a tévécsatornák, a könyvkiadók, a lemezcégek, videójáték-stúdiók mind-mind azt csinálják, amit a pénzünkön keresztül üzenünk nekik. Csak ha mindig teljesül a kívánságunk, sosem fogunk új dolgokat látni, mindig ugyanazt a megszokott, bevált módszert fogják használni arra, hogy kielégítsenek minket. Lehet panaszkodni amiért a filmek, sorozatok, könyvek olyan egyformák, egy kaptafára készülnek, de ez olyan hiteltelen, ha közben minden feldolgozás, ötlet ellen, ami nem vág pontosan egybe a saját elképzelésünkkel, fellázadunk.

Ezt mind-mind úgy mondom természetesen, hogy a saját véleményünkhöz, kívánságainkhoz full jogunk van. Nekem is vannak preferenciáim, hogy mit hogyan szeretnék látni a Witcherben, anno ezt össze is szedtem. Viszont nincs ellenemre, ha a Netflix más módon jut el oda, hogy klassz sorozat csináljon. Ha meg nem lesz klassz, akkor működésbe fog lépni az önvédelmi mechanizmusom: nem fogom nézni, és a létezését is tagadni fogom, ahogy az egyik kedvenc könyvem, a The Magicians sorozatváltozatával is teszem mai napig. De ezt csak egy 40-45 perces epizód után vagyok hajlandó legkorábban eldönteni, és nem előbb.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s