Niveau d’entrée – hol léptem be én?

Igen, a fantasztikummal foglalkozó online körökben felmerült entry levelesdi ihleti ezt a bejegyzést. De nem, nem fogok magához a témához hozzászólni. Röviden a kifejezésről írtam egy véleményt molyon, nem tudok annál többet érdemben hozzátenni a témához. Azon viszont elgondolkodtam, most, hogy arról beszélgetünk, hol vannak a sci-fi olvasók, ki mi alapján, hogyan kezdte a fantasztikummal való … Bővebben: Niveau d’entrée – hol léptem be én?

Reklámok

Kajak elmentem a Bembe | Élménybeszámoló a Világok Találkozásáról

Jelen sorok írásakor még érvényes az a mondat, hogy épp mostanában este haza az egész napos Próza Nostrás ViTa (Világok Találkozása) rendezvényről, és annyira klasszul éreztem magam, hogy noha biztosan összefoglalják majd nálam profibban és részletesebben, ha valakinek majd a második rendvezvény meghirdetésekor beugrik, hogy 25 helyett 26 helyen olvasta, milyen izgalmas volt az első, … Bővebben: Kajak elmentem a Bembe | Élménybeszámoló a Világok Találkozásáról

Hogyan NEM nézek horrorfilmeket

A horrorfilm sokáig egyáltalán nem volt szereplő az életemben, ez is egy a sok olyan dolog közül, amelyekre mások kiválóan rácsodálkozhatnak, hogy de hát hogyhogy én még soha nem xxx <- ide helyettesítsünk be bármit, amiben szerintük már át kellett volna esnem a tűzkeresztségen. Ahogy a legtöbb ilyen dolgot, a horrorfilmes lemaradást is arra tudom … Bővebben: Hogyan NEM nézek horrorfilmeket

1 éves a blogom

Várni szerettem volna május 1-ig, amíg kikerül az áprilisi hónapzáróm, és abban akartam elmondani, hogy egy éves lett a blogom, de ma felköszöntött a WordPress, és ettől olyan ünnepi hangulatba kerültem, hogy kész, ennyi, ha ma van a szülinap, akkor ma ünneplünk, pont. A tegnapot véletlenül pont olyan személyek TÁRSASágában (merthogy társasoztunk, hö-hö) töltöttem, akiknek … Bővebben: 1 éves a blogom

Bologna, Firenze, Mantova – villámlátogatás

Visszatértem, pizza és kávé illatúan. Ja, bocs, nem. Kávéval éppenséggel nem voltam valami jól ellátva. De az igaz, hogy visszatértem Olaszországból. Általában nyaranta szoktam menni, de most egy hirtelen, nem teljesen saját ötlettől vezérelve előrébb hoztam a kiruccanást, és éppen húsvétra sikerült lefoglalni a repjegyeket. Azt hiszem, amit négy napból ki lehetett hozni, úgy, hogy a negyedik … Bővebben: Bologna, Firenze, Mantova – villámlátogatás

Felemelő

Megesik, hogy annyira fos minden, hogy a lelked már ki van éhezve rá, hogy valami jó, kellemes vagy csak mérsékelten szar dolog történjen, ne valami epik szívás, amitől létértelmező agonizálásba kezdesz, és munkába menet találsz a zsebedben egy ötszázast, amiről nem is tudtál, és arra gondolsz, hogy ez annyira potya, hogy akár el is verhetnéd … Bővebben: Felemelő

“Uhhh, ez a pálya olyan nehéz volt, csak harmadjára sikerült, ikszdé.”

Szóval játszom ezzel a Witcherrel, írtam róla múltkor. Akkor épp egy nagy elakadási fázisban voltam: sehogy sem sikerült leteríteni egy gólemet, akit márpedig muszáj volt legyőzni a továbbjutáshoz, de körülbelül a nyolcvanadik kudarcélmény (értsd: meghaltam a francba) után arra jutottam, hogy ezt most akkor kicsit beszüntetjük. Nem egészséges ennyiszer meghalni. Tapasztalataimat kianalizálva arra jutottam, hogy a megoldás a … Bővebben: “Uhhh, ez a pálya olyan nehéz volt, csak harmadjára sikerült, ikszdé.”

Színpad, kávé, színpad

Éééés ezennel idénre befejeztem a "celebeskedést", ahogy ma az egyik barátnőm megfogalmazta. Ezen nem Való Világban vagy Blikk címlapon való szereplést kell érteni - az én szintemen ez annyit jelent, hogy viszonylag nagyobb embercsoport előtt beszélni, plusz celeb-pont, ha mikrofonba, még egy, ha színpadon állva/ülve. Úgy esett, hogy ma kétszer is kiállhattam a nagyérdemű elé: először … Bővebben: Színpad, kávé, színpad