Bologna, Firenze, Mantova – villámlátogatás

Visszatértem, pizza és kávé illatúan. Ja, bocs, nem. Kávéval éppenséggel nem voltam valami jól ellátva. De az igaz, hogy visszatértem Olaszországból. Általában nyaranta szoktam menni, de most egy hirtelen, nem teljesen saját ötlettől vezérelve előrébb hoztam a kiruccanást, és éppen húsvétra sikerült lefoglalni a repjegyeket. Azt hiszem, amit négy napból ki lehetett hozni, úgy, hogy a negyedik…

Felemelő

Megesik, hogy annyira fos minden, hogy a lelked már ki van éhezve rá, hogy valami jó, kellemes vagy csak mérsékelten szar dolog történjen, ne valami epik szívás, amitől létértelmező agonizálásba kezdesz, és munkába menet találsz a zsebedben egy ötszázast, amiről nem is tudtál, és arra gondolsz, hogy ez annyira potya, hogy akár el is verhetnéd…

Egy LÉGIÓnyi mindfuck

Fiúk, lányok, nem butaság, egyáltalán nem butaság néha hallgatni másokra, párszor még én magam is kipróbáltam, legutóbb éppen most, a Legion sorozattal kapcsolatban. Ha valaki esetleg emlékszik a februári hónapzárómra (de tényleg, valaki emlékszik rá?), ott megírtam, hogy korábban megnéztem az első részt, de abba akartam hagyni, vagyis nem akartam, de féltem folytatni, mert az,…

2017 | március

Nagyon küzdök, hogy ne az legyen, hogy az egész blog már csak havi összegzésekből álljon, és ha tehetném elhalasztanám ezt a márciusit, de akkor megtörném a sort, felborítanám a rendet, ilyen sötét tettet azonban nem vagyok képes elkövetni. No de a Zenemű: Fair to Midland – Amarillo Sleeps on My Pillow. Cukin kezdődik, de berobban, úgyhogy…

Vége a Sherlocknak

A világnak korábban véget ért, mert már jópár hete (hónapja?) adásba került a Sherlock utolsó része, én viszont csak mostanában tudtam megnézni az utolsó két epizódott, mert most lettem beteg, most volt rá időm, és most lett hallatlanul nagy igényem arra, hogy csudiszép brit akcentust hallgassak félig párnába épített fejjel. És az van, hogy most…

2017 | február

És itt is a második hónapzáróm, OMG, such kitartás, much tervezés, very következetes eltökéltség! O.O A múltkori írásomban szerintem nagy ötlet volt, hogy a Hónap Zeneművével indítottam, mert pont végig lehetett hallgatni a számot, mire a poszt végére ért az ember, ezért úgy döntöttem, követem saját hagyományaimat. Ez ehaviról azt kell tudni, hogy először csak a számot…

Blood and Wine – Ők boroznak, én meg elvérzek

Mikor már azt hitted, sőt, hittem én is, hogy vége a Witcheres bolondériának… Ezekben a posztokban nem is annyira a Witcher volt a lényeg, pedig lehet, hogy esetleg egy ismertetővel vagy ajánlóval vagy mini elemzéssel hasznosabbnak és produktívabbnak, kevésbé spam-szerűnek éreztem volna magam, de ez a téma nálam sosem csak a játékról szólt. Ez nekem nem…

6 fiktív szerencsétlen, akikről nem hiszem el, hogy találtak maguknak párt

Valentin-nap van. A cím pedig magáért beszél. Kezdjük. Tarzan (Tarzan) – a pasi sosem látott még embert, nem tud beszélni, valószínűleg gödörbe végzi a dolgát és még csak nem is zavarja, ha nézik művelet közben, bizonyára állatira bűzlik is, és Jane mégis beleszeretett. Nem vágom. Veronika  (Paolo Coelho: Veronika meg akar halni) – ködös emlékeim vannak erről a…

2017 | január

Vivi: – Anya, anya, apa, apa, lett olvasói igény arra, hogy a blogon néha, mondjuk havonta gyűjtsem össze a cikkeimet, amiket máshova írtam, de nem akarok csak úgy odalökni három linket, úgyhogy arra gondoltam, hozzá kéne tenni valamit még. Szerintetek mit, milyen témát vagy ilyesmit lehetne még összeszedni? Anya: – A szennyest. Ezzel a másodfokú…

Lányok (jó) női karakterek nélkül

Nem mintha a Disney-filmek iránti rajongásom csak a kicsi koromat jellemezte volna, hiszen tegnap este pont akkora élvezettel csináltam playlistet a kedvenc Disney-dalaimból, amekkorával 15 évvel ezelőtt tettem volna, de igazán nagy rajongója a meséknek mégis inkább gyerekkoromban voltam. Főleg a 90-es évek merítése tetszett: Tarzan, Mulan, Pocahontas, Notre Dame-i toronyőr, Oroszlánkirály. Nem nagyon volt…

“Uhhh, ez a pálya olyan nehéz volt, csak harmadjára sikerült, ikszdé.”

Szóval játszom ezzel a Witcherrel, írtam róla múltkor. Akkor épp egy nagy elakadási fázisban voltam: sehogy sem sikerült leteríteni egy gólemet, akit márpedig muszáj volt legyőzni a továbbjutáshoz, de körülbelül a nyolcvanadik kudarcélmény (értsd: meghaltam a francba) után arra jutottam, hogy ezt most akkor kicsit beszüntetjük. Nem egészséges ennyiszer meghalni. Tapasztalataimat kianalizálva arra jutottam, hogy a megoldás a…

Önismereti kurzus – Witcher 3.

Két-három napja kezdtem el játszani a Witcher III. című, csak a kő alatt lakók és az igazán nagyon felnőttek számára nem ismert játékkal, és mivel most egyéb dolgom sincsen, csak ezzel foglalkozni, igencsak rácuppanntam. Nem csak az idő-faktor miatt – ez valóban egy nagyon szórakoztató játék. … Nincs de. Ez egy szórakoztató játék. Ami konfliktusom van…