Ami még idénre maradt

Az elmúlt néhány napban egy szörnyűséges vírus megpróbált megölni, megpróbált kiírni az Élet könyvéből, megpróbált elpusztítani. Kedd hajnal óta tartó rémséges küzdelmem ma érkezett a végére, mikor is már kábéra kijelenthetem, hogy megmaradok. A halál torkában, az agónia perceiben (óráiban… fél napjaiban…) az ember általában számot szokott vetni az életével: ki vagyok én, honnan jöttem, merre…

Október

Annyira… rohadtul… sok minden történt ebben a hónapban, hogy egyszerűen… egyszerűen… ááhh. Nem egyszer éreztem úgy, hogy szétrobban a fejem a rengeteg információtól, attól a rengeteg mindentől, amit ki kell találni, fel kell építeni, amihez meg kell látni a megfelelő alkalmat, amitől nagyon félek, de fel kell hozzá szívnom magam, és neki kell menni, mert a sárkányt, bár…

Végre halad a Walking Dead

Még ha nem is nézed, tuti, hogy hallottál a Walking Deadről, vagy ha nem, hát valószínűleg akkor is hallottál róla, csak nem emlékszel rá, mert az ufók kihipózták az agyad, de olyan nincs, hogy az internet korában ennek a sorozatnak a létezéséről valaki ne szerezzen tudomást. Sokak meglepetésére óriásit durrant, de mivel nem vagyok a…

Fanmix Yourself – zenelista

Még nagyon régen találtam egy jónak tűnő kihívást, és elraktam, őriztem, tároltam, ahogy általában az utolsó vaníliás karikát szoktam. A koncenpció az, hogy megadott szempontok szerint kell összeállítani egy zenelistát, ezek a szempontok pedig személyesen veled kapcsolatosak. Nem titok, hogy én alapvetően önmagam nagy rajongója vagyok, tehát nem fog nehezemre esni fanmixet készíteni saját magamról. Ha pedig…

CaptainV naplót gyilkol #1

Én azt mondom, próbáljátok ki ezt a könyvet, ami nem is igazán könyv, hanem felnőtteknek készült extrém foglalkoztató. Korábban kifejtettem, hogy mennyire képtelen vagyok könyveket rongálni, de arról, hogy kifejezetten gerincet mennyire nem bántok, külön hegyi beszédeket tudnék írni. Most viszont jól megkaptam a magamét. A laza számozd-be-az-oldalakat cuki, csicsergős, mosolygós, beédesgetős bemelegítés után mi volt az első feladat? TÖRD…

CaptainV naplót gyilkol + HungaroCon

Na, hát sok rosszat el lehet mondani rólam, de azt, hogy ne vigyáznék a cuccaimra, azt semmiképpen. Még a tankönyveimet se firkáltam szét, pedig nem szerettem őket. Amint meglátok egy hajszálnyi zsebkarcot a mobilom kijelzőjén, az idegbaj kerülget. Egyszer véletlenül az usb-m megkarcolta az egyik kütyüm felületét, napokig a hideg rázott tőle. Amióta külön élek, már…

És laza hat év alatt sikerült befejezni a Tudorokat

Jó kérdés, hogy ami olyan nehezen ment, hogy hat év kellett hozzá, azt minek néztem egyáltalán, de ez a sorozat olyan volt nekem, mint egy idegtépő kapcsolat: se vele, se nélküle nem tudtam meglenni. 2010 óta nyomaszt már, hogy nem néztem végig. Kétszer is újrakezdtem, hátha nekifutásból könnyebb lesz. Ahhoz, hogy kaszáljam, túl érdekes volt, ahhoz,…

A legkirályabb sorozat intrók

Most, hogy van Netflixem, nekiestem (kb. ötödjére) a The Tudorsnak, mert eddig valahogy az istennek se sikerült a végére érni, pedig nem mai sorozatról beszélünk. De akármilyen nehézkesen is haladok vele, az intróját mindig is imádtam, főleg a zenéjét, ami a sorozat idnulása óta az ébresztőm. Egy sorozat openingje elképesztően fontos. Nem olyan fontos, hogy amiatt ne…

RHCP koncert – rajongásom megkoronázása

13 éves voltam, mikor valamilyen táborral elmentünk a Balatonra. A szálláson volt egy tévé, amin zenecsatornák mentek, és egyik este lehuppantam oda kicsit lazítani, és ekkor láttam először a Red Hot Chili Peppers Dani California című klipjét. Soha azelőtt nem hallottam a zenekarról, nem ismertem egy számot sem, nem tudtam, hogy akkor volt új albumuk,…

Nem, nem vagyok vízidomár

Mostanában nézem a Star Academy-t. Nem tudom, miért, mert egy szar az egész, de jól esik követni, és még nem láttam, hogy elérte volna a Való Világ szintet, amit én utoljára 3-4 évvel ezelőtt néztem, és már akkor is rossz volt, képzelem, milyen azóta. Tehát nézem, direkt akkorra időzítem a vacsimat, hogy meglegyek a fürdéssel meg…

Prága – olasz reneszánsz után egy kis gótika

Mielőtt belekezdenék, szeretném kérdőre vonni azt az pokolfajzatot, aki szerint jó ötlet volt, hogy a 05:30-as vonattal menjünk Prágába. Álljon elő most azonnal! … Mi? … Mi, ja, hogy… ja, hogy én voltam az? Ó. Nos, meg is kaptam érte méltó büntetésemet. Azzal kábítottam magam, hogy ha már ilyen korán kell kelnem, nyilván lesz annyi…

A többé-látni-sem-akarom-őket kötelezőim

A tegnapi posztom, melyben összegyűjtöttem a legjobb kötelező olvasmányokat, amikhez diákéveimben szerencsém volt, eredetileg csak egy sima, önálló, független, egyke bejegyzés akart lenni ellenpólus nélkül, de ahogy visszakutattam, mi mindent olvastam, egy-egy cím láttán eluralkodtak rajtam a régi érzelmek, és félő, hogyha nem adom ki őket magamból, akkor belém szorulnak, annak pedig beláthatatlan következményei lehetnek. Úgyhogy lássuk a legrosszabbakat…