Blood and Wine – Ők boroznak, én meg elvérzek

Mikor már azt hitted, sőt, hittem én is, hogy vége a Witcheres bolondériának… Ezekben a posztokban nem is annyira a Witcher volt a lényeg, pedig lehet, hogy esetleg egy ismertetővel vagy ajánlóval vagy mini elemzéssel hasznosabbnak és produktívabbnak, kevésbé spam-szerűnek éreztem volna magam, de ez a téma nálam sosem csak a játékról szólt. Ez nekem nem […]

Read More Blood and Wine – Ők boroznak, én meg elvérzek

“Uhhh, ez a pálya olyan nehéz volt, csak harmadjára sikerült, ikszdé.”

Szóval játszom ezzel a Witcherrel, írtam róla múltkor. Akkor épp egy nagy elakadási fázisban voltam: sehogy sem sikerült leteríteni egy gólemet, akit márpedig muszáj volt legyőzni a továbbjutáshoz, de körülbelül a nyolcvanadik kudarcélmény (értsd: meghaltam a francba) után arra jutottam, hogy ezt most akkor kicsit beszüntetjük. Nem egészséges ennyiszer meghalni. Tapasztalataimat kianalizálva arra jutottam, hogy a megoldás a […]

Read More “Uhhh, ez a pálya olyan nehéz volt, csak harmadjára sikerült, ikszdé.”

Nem, nem vagyok vízidomár

Mostanában nézem a Star Academy-t. Nem tudom, miért, mert egy szar az egész, de jól esik követni, és még nem láttam, hogy elérte volna a Való Világ szintet, amit én utoljára 3-4 évvel ezelőtt néztem, és már akkor is rossz volt, képzelem, milyen azóta. Tehát nézem, direkt akkorra időzítem a vacsimat, hogy meglegyek a fürdéssel meg […]

Read More Nem, nem vagyok vízidomár

Dolgok, amikkel kapcsolatban a felnőttek világa pofára ejtett

1994-es születéssel a társadalom hivatalosan a felnőtt tagjaihoz sorol már, gyakorlatilag azonban egyáltalán nem érzem úgy, hogy oda tartoznék, és a sors nap mint nap engem igazol. Szeretek tapasztalatokat gyűjteni és akadályokat megugrani, így a buktatókat nem fogom fel túl tragikusan, de olykor ér egy-egy pofon, melyektől nagyon meg tudom sajnálni félig még gyermeki, takaró alatt kuporgó […]

Read More Dolgok, amikkel kapcsolatban a felnőttek világa pofára ejtett

#HUN, avagy miért nem lehet örülni legalább egy kicsit annak, hogy kijutott a magyar csapat?

Na. Gyerünk. A kérdés adott, ott van fent a bejegyzés címében. Volt benne egy csúnya szó is, de azt inkább töröltem, mert anyukám és a kollégái is olvasnak, plusz most igyekszem érettebbnek és kiegyensúlyozottabbnak tűnni, mint amilyen valójában vagyok. Nem fogok hisztizni, meg észt osztani, meg “ilyen ez az országozni”, csak az utóbbi időben ez a […]

Read More #HUN, avagy miért nem lehet örülni legalább egy kicsit annak, hogy kijutott a magyar csapat?

Mi zavart és mi nem zavart az idei Eurovízióban?

Az egyik legékesebb bizonyítéka annak, hogy vannak mazochista hajlamaim, hogy nem számít, mennyire húzom fel magam rajta, nem számít, hányszor kapja be az igazságérzetem és a jóízlésem a pofont, én mégis évről évre leülök és bizony… bizony, bizony, megnézem az Eurovíziós Dalfesztivált. Tudom, hogy a magyar jelöltek csapnivalók lesznek, tudom, kicsi rá az esély, hogy a delegált […]

Read More Mi zavart és mi nem zavart az idei Eurovízióban?