Nem kopik | Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Csak el akarom mesélni, hogy újraolvastam A szél árnyékát. És még mindig nagyon szeretem.

Két-három éve fontolgattam, hogy ismét elő kéne vennem, pár hónapja majdnem így is tettem, de mikor elhatároztam magam, Carlos Ruiz Zafón, a szerző elhunyt. A hír elvette a kedvem, nem is tudom, miért… olyasmi járt a fejemben, hogy nem szeretném az egyik kedvenc könyvemet nyolc év után pont egy ilyen alkalommal elővenni, és hogy ha esetleg írhatnékom támad róla, nem szeretnék együtt (mű)gyászolni az internettel egy dagályos értékelésben vagy blogbejegyzésben. Úgyhogy napoltam a dolgot. Különben is, a regény legfőbb mondanivalója az, hogy bizonyos könyvek képesek a lehető legalkalmasabb időpontban az ember kezébe ugrani, nos hát, legyen. Nem sietek. És mikor szeptember közepe-vége felé beütött az ősz, A szél árnyéka valóban automatikusan került a teás kanna és a pokróc mellé. Már benne voltam a sztoriban, mikor megláttam, hogy Zafón egyébként szeptemberben született.

Több időzítési furcsaság is körbelengi ezt a könyvet, ami azért különösen szórakoztató, mert az elmesélt történetben nagy szerepük van az egybeeséseknek, a “pont ott járt”, “pont meglátta”, “pont ő volt az”, “pont akkor találkoztak” fordulatoknak. Nem jellemző, hogy minden járdarepedésben jeleket lássak, de addig azért elmennék, hogy kedvenc könyvek azokból a művekből lesznek, amelyek úgy kerülnek kölcsönhatásba a saját életünkkel, ahogy más történet nem tud. Azon túl, hogy tetszett, amit olvastam bennük, a kedvenceim mindegyikéhez fűz valamilyen extra kötelék, és A szél árnyéka különösen meta közöttük, hiszen a története épp egy ilyesfajta élményt nagyít fel és énekel meg. Egyébként pont emiatt nem hittem soha, hogy csak a technikailag tökéletes, minőségi műveket lehet szeretni. A legnagyobb trash is felértékelődik, ha a megfelelő ember a megfelelő körülmények között olvassa.

A szél árnyékát 2012 január 1-jén kezdtem el, 9-én jött az én szülinapom, betöltöttem a tizennyolcat, 14-én pedig befejeztem a könyvet. Ebben a két hétben valahol volt egy nap, amikor életemben először megpróbáltam eljutni az ELTE BTK-ra, merthogy a magyar szakos nyílt napra igyekeztem. Miközben a múzeum mögött bolyongtam, ez a könyv volt a kezemben. Nem tudom, melyik volt jobban out of the blue, a könyv vagy a magyar szak, de az első találkozás mindkettővel igen jól sült el, és az egész nap feelingje nagyon emlékezetes maradt.

De ha nem kapcsolódnának hozzá “egyéb” élmények, azt hiszem, akkor is szeretném A szél árnyékát. A megszokott röppályámhoz képest valamivel arrébb esik, de nem egy fontos dolgot eltalál az ízlésemből: méregerős, inkább sötétebb, mint világosabb atmoszféra; körkörös, egymást utolérő és rétegző sztoriszálak; az idővonal folyamatos kiterjesztése, és még sorolhatnám. A főszereplő, Daniel Sempere az a fajta kedves, béketeremtő, hatalmas érzelmi intelligenciával rendelkező karakter, akivel ritkán találkozom, keresni se nagyon szoktam, de ha összefutunk – és jól van persze megírva -, akkor nagyon tudok kötődni hozzá.

1950-es Barcelonája © Francesco Català-Roca

Egyszer azt mondták, nagyon fiatal voltam, amikor olvastam, és ha érettebb szemmel mennék neki, már biztos látnám, hogy nem is annyira jó könyv. Újraolvasáskor le tudnak dőlni bálványok, ez biztos, de vagy nem vagyok még elég érett, vagy Zafón hatása valóban nem kopik azoknál, akiket egyszer megfogott. Egyébként nem szeretem a teljes munkásságát, a Marina kifejezetten csalódás volt, A Köd Hercegéről sem hallottam jókat. De Az Elfeledett Könyvek Temetője sorozat gyönyörű keveréke a gótikának, a kriminek, a családregénynek, a korrajznak és a fejlődéstörténetnek, és ezzel 2020-ban ugyanúgy lenyűgözött, mint 2012-ben, sőt. Biztos vagyok benne, hogy a következő újraolvasáskor is ez fog történni, csak győzzem kivárni az alkalmas pillanatot.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s