Megérdemelt volna egy jó halált | A Trónok harca befejező évadáról

Kezdjük azzal, hogy… spoiler lesz benne.
Szóval kezdjük azzal, hogy…

Mi, nézők sem vagyunk feltétlenül normálisak

Abszolút nem tudjuk civilizáltan kezelni az akkora jelentőségű műveket, mint a Trónok harca befejező része, de ha jobban belegondolok, valójában semmit se, legalábbis az interneten ez látható. Ebben ugyanolyan hibásak vagyunk, mint a brandek, amik elhitetik velünk, hogy az epic saga phenomenal conclusion-je elmulasztja a depressziónkat, értelmet ad a mindennapjainknak, izgalmasabbak és boldogabbak leszünk tőle, és az anyósunkkal ápolt kapcsolatunk is megjavul tőle. Hiszem, hogy a Trónok harca elé olyan mércét állítottunk, amit komolyan lehetetlen volt megugrani, és erről a józanságunk hiánya tehet. Nem kéne elhinnünk, hogy egy sorozat tényleg megváltoztatja az életünket.

Arcom (Varys), mikor szembesülök azzal, hogy Varysnak tényleg meszeltek, és ráadásul úgy, ahogy.

De mégis elhittük, aminek ékes példája, hogy majdnem másfél millió aláírás gyűlt össze arra a petícióra, amivel a Trónok harca nyolcadik évadát akarják újraforgattatni. Azon természetesen röhögnöm kell, hogy ebből a másfél millió főből jópáran komolyan gondolhatják, hogy számít az HBO-nak a véleménykéjük. És az megrémiszt, hogy az HBO, ha nem is újraforgatás formájában, de valami más módon esetleg reagálhat erre. Azt, hogy mit gondolok arról, hogy a gyártóknak/kiadóknak/stb. mennyire kéne le se szarni a rajongói hisztériákat, már egy külön posztban megírtam, csak a Vaják-sorozat kapcsán. (Röviden: akinél az erőforrás, annál a döntés.) Ebben az esetben ugyan nem hiszem, hogy van közvetlen összefüggés a rajongói elvárások és a lezárás minősége között, de abban biztos vagyok, hogy azzal a mértékű nyomással, ami az írókra nehezedett, nehéz volt jól teljesíteni. Arról nem is beszélve, hogy ha nem háborodnánk fel minden egyes kreatív döntésen minden egyes produkcióval kapcsolatban, bátrabbak, újítóbbak, végső soron érdekesebbek lennének a várva várt kedvenceink. Persze ami szar, az ellen ki kell kelni, de ki tudja már megkülönböztetni, hogy egy komment valódi kritika-e vagy csak sértett fanboyság? A stúdióknak mindkettő ugyanúgy néz ki az üzleti év végén a kimutatásban: mínusz. A lelkünk nem érdekli őket, nekünk pedig fel kéne nőnünk, és ezt megtanulni végre. Következő.

A Trónok harca viszont ott hibázott nagyot…

…. hogy elfelejtette önmaga lényegét és a saját alapkoncepcióját.

Ez a nyolcadik évadra lett teljesen nyilvánvaló, bár finoman már korábban elkezdődött. A cél világossá vált: a fináléban mindenkinek a “helyére kell kerülnie”. A “helyére kerülni” azt jelenti, hogy a karakterek térben, a társadalomban vagy kapcsolataikban úgy helyezkedjenek el, hogy az szépen jöjjön ki, az úgy jelentsen valamit. Ezek így nem tűnnek rettenetes elképzeléseknek, csak sajnos nem ugyanazt jelentik, mint értelmes és logikus végkimenelt összehozni.

Arcom, mikor meghallom, hogy valaki nem a fiktív világának szabályait követi, hanem azt, hogy mi fog cukin kinézni.

Milyen lett volna a jó vég? Egyénenként változhat, ki mit tart élvezetes, tanulságos vagy megérdemelt befejezésnek, de akármi is legyen az elvárás, a jó lezáráshoz az tuti, hogy szükséges, hogy miközben haladunk, sok-sok nyíl mutasson a végkifejlet felé. Figyelem: nem foreshadowingról beszélek, ami szórakoztató tud lenni, és a Trónok harca szeretette is alkalmazni, de ez nem állhat be a felépítettség helyére. A nyilakra mondok példát, hogy érthető is legyek: amikor az Endgame-ben a saját egójából ki nem látó Vasember meg tudja védeni a Földet attól, ami ellen egy évtizede küzd, és ezért a legnagyobb árat fizeti meg, akkor leesik, hogy hány filmen keresztül nézted azt a sok nyilat, ami kijelölte, hogyan fogja tudni a személyes és a globális problémát egyszerre feloldani. Így működik egy történet, és így működik abban egy karakter. Sokkoló.

A Trónok harcában az volt nagyon izgalmas, hogy annyi volt a tényező, hogy tudtuk, csak a legvégén válik majd világossá, hogy pontosan kinek vagy minek a története volt ez, hogy melyek voltak a pókhálón a legfontosabb szálat, mely nyilak kapnak majd többletjelentést. Annak, hogy tudtuk, milyen szokott lenni egy történet, addig láttuk hasznát, amíg Eddardot le nem fejezték, és nem tovább. Nyolcból kb. hat évadot szántak arra, hogy pontosan a minek lenne értelme? és a hogy jönne ki jól? kérdéseket, valamint a főszereplőről mint sztorielemről tartott alapvetéseket ignorálta a sorozat, mert a világán belül a realitás nem az volt, hogy az halt meg, akinek meg kellett halnia ahhoz, hogy a történet bizonyos módon mehessen tovább, hanem az, aki rossz lapot húzott aznap reggel. A dolgok nem azért alakultak így vagy úgy, mert az szimbolikailag jó ötlet volt, hanem mert ok-okozati összefüggés tartotta őket a helyükön, járjon ez az adott karakter sikerével, vagy akár tragédiájával.

Arcom (Véreb), amikor túl vagyok a Véreb halálán, és konstatálom, hogy Cercei-nek is meszeltek, és úgy, ahogy.

A befejező évad ettől távolodott el. Amikor a D&D lenyilatkozza azt, hogy azért nem X karakter tesz meg valamit, mert Y jobban mutat abban a szituációban, akkor tudhatjuk, hogy nem a fenti szabályokat betartva hoztak döntéseket, hanem valamilyen külső, esztétikai alapon, ami egyenes út a lazy writing felé. Nyilak? Áhh, hagyjuk őket. Feladvány: vajon logikus vagy esztétikai döntés volt az a védhetetlen, képernyőről lemászó hülyeség, hogy a sárkány hihetetlen történelmi, társadalmi, gazdasági és genealógai háttértudásról tanubizonyságot téve megolvasztja a Vastrónt? Számomra ez volt a legszélsőségesebb példája, hogy úgy mondjam, szimbóluma annak, hogy mi nem működött ebben az évadban. Kár, hogy így búcsúzik tőle a világ. A Trónok harca megérdemelt volna egy jó halált.

Sokakkal ellentétben azonban én nem tagadom meg a szeretetemet a sorozat iránt sem, a könyvek iránt meg főleg. Ami azt illeti, éppen ma vettem meg a Tűz és vért, ami biztosan senkit sem érdekel, de én még a történet történelmét is szívesen olvasom, ha tehetem. Ezt a rajongást nem fogják bennem nullázni a nyolc évad alatt felgyűlt gyenge döntések, amiket egyébként más sorozat vagy film ugyanígy felhalmoz – csak azokat fele ennyire se szeretjük, ezért nem fájnak.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s