2018 | december

Ünnepeljetek, barátaim, ne csak azért, mert itt a szilveszter, hanem azért is, mert ez az utolsó hónapzáró posztom. Ez a formátum arra kiváló volt, hogy ha semmi ötletem vagy motivációm nincs, legalább havonta ezt az egy írást garantálni tudjam, de pont a “kötelező” jellege miatt bele is fásultam kissé, és az utóbbi hónapokban már nem élveztem, nem is látom utólag túl tartalmas írásoknak ezeket a bejegyzéseket. Két évig toltam őket, lehet, hogy egyszer felmelegítem a koncepciót, de most inkább pihentetem.

Azért jöjjön a Hónap Zeneműve, nem titkolt új kedvencem, az Irány a Pókverzum! egyik betétdala:

Így már biztosan nem lesz meglepetés, ha azt mondom, hogy ez a kis Pókember-gyöngyszem számomra a hónap legjobb filmélménye, habár igazán nem beszéltem róla sokat, mindössze itt egy cikkben, meg itt egy karácsonyi ajánlóban, meg a kedvenc idén látott filmeim között, de eskü, nem csavarodtam rá nagyon, csak hát a versenyársak, az Aquaman meg a Grindelwald bűnei bőven nem voltak elegek ahhoz, hogy letaszítsák a trónról.

A sorozatok közül a Black Mirrort emelném ki. Ezt sokan ajánlották nekem azzal, hogy ha eddig nem izgultam eléggé azon, hogy a modern technológiák milyen irányba terelik az emberiséget, hát majd most. Az igaz, hogy egy-egy rész nézése közben valóban elkap ez az félelem, már csak azért is mert ez egy olyan sci-fi sorozat, ami hiába vázol fel elrugaszkodott történeteket, az alapul szolgáló technológiáért vagy jelenségért nem kell messzire nézni, elég mondjuk a telefonunkra, vagyis rájöhetünk, hogy annyira mégsem elrugaszkodottak azok az ötletek. De hiányolok még tőle valamit, mert hosszú távon nem mozgatott még meg, legalábbis az első két évad. Gondolatkísérleteknek azonban, a jelenünkre való másfajta rátekintést adó nézőpontokként nagyon érdekesek az epizódok, és rengeteg ismerős és jó színész játszik benne, úgyhogy mindenkinek bátran tudom én ajánlani. Viszont nem egy rihi-röhi, könnyed valami, szóval meg kell választani hozzá a megfelelő időpontot.

Legjobb olvasmányélménynek szintén olyasmit tudnék megnevezni, amiről korábban meséltem, ez a Marvel Képregénygyűjtemény Daredevilről szóló darabja. Ezen kívül sok fajta könyvvel volt dolgom, egyik sem volt heuréka-szerű élmény, legjobban a George R. R. Martin által szerkesztett Wild Cards-kötetek első darabja, a Fekete lapok mozgatott meg, ami jelenleg is olvasok, nagyjából a felénél járok. Nehezen találtam magam az első néhány novellával, A tanú c. darab meghozta az áttörést, azzal ráéreztem ennek a többszerzős, univerzumbővítős témának az ízére. Most már, hogy értem az alapfelállást és a “játékszabályokat”, van energiám figyelni az egyes szerzők közötti különbségekre, keresni a kapcsolódási pontokat és értékelni az új ötleteket. Az koncepció maga korábban is érdekelt, de felemás véleményeket hallottam a megvalósításról, viszont ha ez nagyjából errefele fog tartani később is, szerintem nincs baj, sőt.

És láss csodát, most egy játékról is be fogok számolni: szűk egy hét alatt letoltam az Uncharted 4-et. Sajnos moderate-en és nem a saját szépséges tévémen, így nem volt akkora kihívás, alábecsültem magam, és bele se merek gondolni, milyen lett volna fullos grafikával, de mindez legalább jó kifogás lesz egy esetleges újrajátszáshoz. Bővebben nem fogok róla írni, ez egy viszonylag egyszerűen felépített játék, nem kell benne mélyfilozófiát keresni, de a történet nagyon tetszett, ahogy a játékmenet is, mondom ezt úgy, hogy a korábbi részekkel nem is játszottam! Ezt természetesen amint lehet, pótolni fogom.

Ami a minden egyebet illeti: megvoltak a kisebb-nagyobb társasággal megült ünneplések, ajándékozások, de magát a karácsonyt és a szilvesztert nyugisan szoktam tölteni, családi körben. Idén nem lettem beteg amint megkezdtem a szabit, nem zsigereltem ki magam évvégével, nem a puszta regenerálódásról, hanem a valódi szabadságról szólhatott az évvégém, ami varázslatos érzés, sőt, leakasztottam magamnak egy fordítást is erre az időszakra.

Köszönöm szépen az egész éves figyelmet nektek, 2018 volt a blogom legjobb éve, ez a december pedig a legjobb hónapja (ja, hogy a több poszt több látogatót jelent? váóÓóÓóóÓóóóó…). Találkozunk jövőre, addig is egyetek még egy kis mákosat. Vagy diósat. Amelyikből maradt.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s