2018 | október

Hónap Zeneműve.

Machine Gun Kellyt pár éve találtam, szurkolok neki, tök jó, hogy most már kezd feljönni, de most ott tart, hogy az egész világnál elásta magát azzal, hogy belemart Eminembe, amitől őszintén nem tudom, mit remélt, Eminem a szent tehén. Nem kötünk bele a szent tehénbe. Mindegy, nem aggódom érte túlzottan, nem úgy vettem le, mintha könnyen ki lehetne nyírni.

Még annyi kedvem sincs írni az októberről, mint a szeptemberről volt, pedig nem volt rossz hónap. Az igaz, hogy voltak rossz napok benne, de összességében az a véleményem, hogy ha választani kell, mikor létezzen az ember, az ősz legyen az, legalábbis én sokkal jobban működöm akkor, tehát még ha le is merülnek a tartalékaim, ilyenkor könnyebben és gyorsabban után tudom őket tölteni. Például ilyenkor szeretek és tudok leghatékonyabban dolgozni, ilyenkor tudom megteremteni a legmegfelelőbb hangulatot a kikapcsolódáshoz, és ilyenkor nem akarok minden második embert meggyilkolni a BKV-n. Tényleg nem. De ennek az is lehet az oka, hogy annyi jó könyvet olvastam a tömegközön (is), hogy hál’ istennek nem volt kapacitásom a körülöttem lévőkkel foglalkozni. Hogy a legjobbakat említsem: Dűne, A könyv évezredes útja, Sapiens, Az út. És igen, végre sor került az egyik A neveletlen hercegnő naplójának újraolvasására is, amire annyira vágytam már, tudom, hogy mindenki drukkolt, hogy végre megtehessem. Azt használtam terápiaként, mikor hónap közepén úgy éreztem, ha nem bújhatok el és maradhatok otthon két napig a pöttyös köntösömben, megőrülök.

Ahogy visszanézem a különböző listáimat, látom, hogy produktívabb voltam ebben a hónapban, mint gondoltam. Amellett, hogy másfél évadnyi Mad Ment kipörgettem, sokat filmeztem. A Mad Men úgy jött, hogy azt egyszer már egyetem alatt elkezdtem, az első rész jól is jött egy kiselőadáshoz, de két epizód után ejtettem az egészet. Most megnéztem a Baby Drivert, amiben John Hamm szerepel, aki ugye a Man Men főszereplője is, és így rajta keresztül kezdtem el azon gondolkodni, hogy mi is volt a gondom tulajdonképpen a Mad Mennel, miért álltam le vele. De egyszerűen nem tudtam visszaemlékezni. Szóval újrakezdtem, és azt ugyan továbbra sem értem, miért nem folytattam régen, most lelkesen darálgatom, amikor csak tudom. Habár meglepő, hogy ki tud akasztani a 60-as évek szexista környezetével, pedig azt hittem, ennyire azért nem vagyok könnyen triggerelhető, de tessék. A sok középszerű filmélményt meg inkább nem sorolom fel, úgyis csak az lenne a vége, hogy valaki levélbombát küld nekem amiért nem tudom eléggé értékelni a Se7en zsenialitását, viszont arról a filmről meg, ami a legjobban tetszett, nem írhatok még, mert csak csütörtökön jelenik meg a cikkem róla az ekultúrán, úgyhogy ez egy jó kör volt, köszönöm a figyelmet és elnézést a csalódásért.

És megint csak meglepő, de belelapoztam a noteszembe, és egy csomó hús-vér emberrel találkoztam!
Mi van itt, kérem szépen?
Hogy volt ennyi mindenre időm?

 

 

 

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s