2018 | augusztus

Hát lássuk. Lássuk, mivel telt az augusztus, mit kaptam a világtól erre a hónapra. Attól a világtól, amelyik megengedi, hogy emberek nyálas kézzel kapaszkodhassanak a BKV-n. Gyerünk. Lássuk.

A Hónap Zeneműve: grandson – Stick Up

Előfizettem Spotifyra, amitől a zenefogyasztásom új lendületet kapott. Örülök neki, mert épp kezdtem már azt hinni, hogy az a zenemániás, (nem túl komolyan, de mégis) zenei karrierről álodozó tinédzser, aki valaha voltam, teljesen belefulladt az Excel-táblázatokba, de nem. Zenei karrierről ugyan nem álmodozom ismét, valaha létező gitártudásom valószínűleg már végleg a múlté, a szívem mélyén azért megy még a headbang. A teljes igazság érdekében erre a hónapra megint egy Hollywood Undead-számot kéne ideraknom, de hogy ne legyek unalmas, választottam valami mást, amit majdnem ugyanolyan sokszor hallgattam.

Megjelenéseim

Könnyű dolgom van: egy cikkem jelent meg. Bizonyos szempontból nagy elsőnek számít, mert életemben először egy rendezvényől, pontosan koncertekről írtam, nem pedig könyvről vagy filmről. A Sziget egyik napjára mentem ki az ekultura.hu jóvoltából, és jól megnéztem a The Kooksot, Parov Stelar és Lana Del Reyt. A beszámolóm itt olvasható.

A Hónap Olvasmánya: George Orwell – 1984

Meglepő, mennyire nem voltam soha rákényszerítve, hogy elolvassam, egyik iskolámban sem volt még csak a távoli horizonton se az ötlet, hogy ez kötelező vagy ajánlott legyen, és amikor elkezdtem észlelni, hogy ezt pedig mégis kéne, akkor már nem puszta érdeklődéssé, hanem konkrét frusztrációvá fejlődött a gondolat, ugyanis rajtam kívül már mindenki olvasta, én meg csak néztem, hogy hát jó, akkor engem farkasok neveltek, vagy nem tudom. Mégis hol tökömben voltam, amíg ti Orwellt olvastatok? Nem mondom, hogy mekkorát fordult velem a világ most, hogy sort kerítettem rá, de igenis örülök, hogy megtettem.

A másik említésre méltó olvasmányom Brandon Sandersontól A Végső Birodalom. Ebből elképzelhető, hogy fogok írni egy külön posztot, nem tudom, attól függ, mennyire tudom összeszedni vele kapcsolatban a gondolataimat, mindenesetre az SFmag mix rovatában kifejtettem már, hogy kábé mi a hasfájásom ezzel a könyvvel kapcsolatban, meg jót rageltem a molyon is róla.

A Hónap Sorozata: Versailles

Ha volt szenvedélyem ebben a hónapban, akkor ezt a sorozatot nevezem meg annak. Az elején csak a ritmusát értékeltem, hogy mindig történik valami, az is gyorsan, ezt leszámítva erős közepesnek tartottam. Szeretem a történelmi drámákat, kényelmesek, ha valami történelmi ismeret ragad rám belőlük, az szuper, de mondjuk a legnagyobb fejletépős fordulatokat nem ezektől szoktam várni. Az első évad fele körül azonban a Versailles nagyon berántott, mert érdekes szereplői voltak, kicsit talán sztereotipikusak, az ismertetésükhöz elég két melléknév, és máris tudnád, hogy aha, szóval that guy, de nem bántam, megszerettem őket. Máskor idegesít, ha ennyire meg akarják velem kedveltetni a legutolsó cipőpucoló kisfiút, most valamiért nem bántam. Elfogytak a részek , szomorú vagyok (már csak azért is, mert az évadzáró a “majdnem szar” értéket veszi fel), de objektíve azt kell mondjam, a három évad teljesen ideális hossz volt neki.

Szintén augusztusban történt

Nem írtam filmről és játékról, mert egyik téren sem történt semmi különleges. Mint mondtam, jártam a Szigeten, ahol jól éreztem magam, de évről évre egyre jobban érik bennem az ítélet, miszerint öreg vagyok én már ehhez. Idén még csak nem is tettem tönkre magam egy koncerten sem úgy, mint korábban, mégis két napig fájt a tüdőm a benyelt portól. Korábban észre sem vettem, hogy van egyáltalán por a Szigeten. Korábban azt se tudtam, hogy az ember tüdeje képes fájni.

View this post on Instagram

#parovstelar fölött az ég. #szigetfestival

A post shared by Vivien Horváth (@captainvvn) on

Amúgy örülök egyébként, hogy vége az augusztusnak, ezt a nyári tespedést már nem bírom tovább. Azt akarom, hogy minden álljon vissza a régi kerékvágásba, csináljunk dolgokat, történjenek dolgok, ne azzal legyünk már elfoglalva, ki mindenki van elutazva, és hogy mennyire meleg van. Unalmas, unom. Legyen 25 fok, legyenek filmek a moziban, hadd teázzak már, hadd ne kelljen mindig konyhás kontyban hordanom a hajam. Egyszerű dolgokat kérek, nem?

 

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s