Aranykor és propaganda | A Disney története 2. – 1937-1942

Ha esetleg azt gondolta bárki is, hogy feladom, nos, rosszul gondolta: folytatom a Disney történetét áttekintő cikksorozatomat onnan, ahol abbahagytam, 1937-nél.

1937-re Walt már gyűjtött némi presztízst a Steamboat Willie-vel, amivel egyúttal bemutatta a világnak Mickey egért. Részt vett a Technicolor céggel egy új színesfilm-készítési technika kidolgozásában, aminek eredménye…

1937-1942 – Az Aranykor

Az előző részben utaltam rá, hogy tévedés a Hófehérke és a hét törpét a Disney születési pontjának tekinteni, de abból a szempontból valóban Nagy Első, hogy hogy ezzel kezdődött meg a stúdiónál az egész estés rajzfilmek készítési. Ennek köszönhetjük továbbá az első Disney-hercegnőt, magát Hófehérkét, akit nem kevés lányka követ majd, annyi, hogy mára már egész gépezet épül rájuk. A második mese, a Pinocchio a másik Disney-n belüli irányzat, a klasszikus művek gyerekbarát feldolgozásainak első darabja, majd ezután következett a nálunk annyira nem felkapott Fantasia. Erről érdemes egy funfactet megjegyezni: a Disney fenállása óta ebben látható először és utoljára fedetlen mell. (Ezt a mesét nem láttam, ezért rá akartam keresni arra, hogy milyen fokú mellmutogatásról beszélgetünk, minek tekintsem; amolyan Delacroix-festményt idéző, forradalmiságnak vagy közönséges meztelenkedésnek, ezért beírtam a keresőbe, hogy “fantasia boobs”. Mondjuk úgy, hogy nem rajzfilmek jöttek ki, ezt a vonalat tehát minden tisztelettel elengedem.) Kicsivel később következett a Dumbo és a Bambi, amik megalapozták a Disney-mesék harmadik fontos “műfaját”, az állatok szemszögéből mesélt történetekét.

Valódi anyagi plusszal a Hófehérke és a Dumbo zárt, bizonyos tekintetben furcsa, hogy pont ez a kettő. Furcsa, hogy már rögtön az első, és furcsa, hogy pont a Dumbo, aminek a készítése során a studió illusztrátorai egy kis sztrájkkal fűszerezték meg az előkészületeket. A legenda szerint ezt a lépésüket meg is örökítették a mesében, a sátrukban elégedetlenkedő bohócok jelenetében.

A többi is mese visszhangja nem volt akkora, de visszatekintve rájuk, érdekes, hogy mennyi alapot fektetettek le bennük a készítők. Már ezekben megjelenik például a karakteres, túlozva ábrázolt “Disney-gonosz” szerepeltetése (Hófehérke gonosz mostohája), megszületnek az első humoros sidekickek (Toppancs a Bambiból, Timothy a Dumbóból) – ezek a szereplőtípusok a későbbi mesékben kötelező elemekké váltak, nélkülük már nem is igazán Disney-mese a Disney-mese. A zene, a dalok központi szerepbe állítása is korai gondolat, ahogy az is, hogy arra használják őket, hogy két sötét tónusú jelenet között általuk kapjon levegőt a gyerek. Ezzel kapcsolatban a későbbiekben mellényúlásokat is tapasztalunk majd, például A Notre Dame-i toronyőrt sokakkal ellentétben én nagyon kedvelem, de ott néha nem jönnek ki jól ezek a hangnemváltások, sőt, egyre inkább az a gyanúm, hogy ennek a szokásnak a túlpörgetése ad akkora támadási felületet a Marvel-, de főleg a Star Wars-filmeken. A Star Warsnak nem mindig áll jól, ahogy egy jelenet feszültsége nem lazítva lesz egy-egy poén által, hanem konkrétan le van lőve. Mindenesetre az Aranykorban készült rajzfilmekkel kapcsolatban érthető a törekvés, hiszen ha kivennénk ezeket a jeleneteket, felvághatnánk az ereinket a képernyő előtt, legalábbis XXI. századi értékítélet szerint biztos. Bambi anyjának halála? Dumbo felkeresi az anyját a böriben? Mufasát szokás emlegetni, mint mindenki ultimate Disney-traumáját, de van azon kívül még bőven, aminek a hatását muszáj volt valami fájdalommentessel megtörni. Meg persze van ez a szerencsétlenség a Dumbóban, amiről sosem fogom megtudni, mit hivatott megtörni (ifjonti lelkemen kívül persze).


1943-1949 – A Háborús Éra, amiről nem tudtad, hogy létezik, és majdnem jól tudtad, mert valóban alig létezett

Az USA második világháborúba való belépése természetesen a szórakoztatóipart is felforgatta, ez alól a Disney tevékenysége sem volt kivétel. A forrásaik jelentősen lecsökkentek, anyagiak és munkaerő tekintetében is. Az egész estés mesék legyártása túl költségessé vált, nem is találunk az idővonalon semmi komolyat, a Bambival bezárt a bazár a 40-es évekre. Ezért kénytelenek voltak formátumot váltani, pontosabban végül is visszaváltani arra, amivel elindultak: rövidfilmekre. Meg rövidfilm-sorozatokra, antológiákra. Emiatt ezt az időszakot “package era”-nak is szokás nevezni, csomagokban, kis adagokban gondolkodtak. Így jöttek létre a fő karakterek (Mickey, Pluto, stb.) tízperces epizódjai, amiket én  is néztem és szerettem, és rajtuk kívül ott volt még a Saludos Amigos meg A három lovag, amikre szerintem az USA-ban sem emlékszik senki, nemhogy mi itt, Európában. Állítólag azért tűntek el a süllyesztőben, mert egyszerűen nem voltak jók, se a kritikusok, se a nézők nem találták őket érdekesnek. Pedig komoly küldetéstük volt: Roosevelt elnök latin népességgel ápolni kívánt jó kapcsolatát voltak hivatottak erősíteni. (De szép mondat. Ha nem én írtam volna, biztos húznám a fenébe.) Most, hogy itt kell-e keresni a gyökereit vagy sem, nem tudom, de tény, hogy a Disneynek mai napig óriási piaca a latin-amerikai, akkora, hogy nem is nagyon értem, hogyhogy nem jött el hamarabb a 2017-es Coco ideje. Ami pedig az alapkarakterek miniepizódjait illeti… nos, azokban is talán-talán volt némi politika, nem is tudom…

Donald abszurditását vegyíteni a náci Németország szintén abszurdig tolt világával viszonylag humoros végeredményt dob ki, ez azonban már egyáltalán nem vicces, inkább para, és műfajilag sem paródia, nem is szatíra, hanem a szó szoros értelmében propaganda.

Szürreális, hogy a Disneynek valaha volt ilyen arca is. Csak elméleti síkon, de kíváncsi lennék, egy újabb világégés esetén ugyanilyen nyíltan beleállna-e a Disney Company a politikai állásfoglalásba. (Azért hangsúlyozom, hogy politikai jellegűbe, mert amúgy maga az állásfoglalás nem áll tőlük messze, bizonyos kérdésekről – nők helyzete, LGBTQ, diverzitás – már bőven ismerhető az álláspontjük, ott vannak a filmjeikben, a marketingstratégiájukban.)  Ha tippelnem kéne, azt mondanám, nem, nem állnának bele; bár Disney egy very American cég, globális is, és mindenkit kielégíteni, minden közönséget kiszolgálni akaró, végtére is profitalapú szervezetként nem kockáztatnák meg, hogy egy nyilatkozattal felérő kisfilmmel elvágják magukat a piacuk x%-ától. De ez feltételezi, hogy annak az oldalnak is kiszolgálói, akiktől el kívánnak határolódni – a 40-es években a Disneynek semmilyen érdekeltsége nem volt Németországban, így kicsit könnyebb volt odamarni.

De ettől még lehet, hogy maga Walt klassz dolgokat tweetelt volna a jelenkor politikai eseményeiről. De nem érte meg az internet térhódításának korát – a következő posztban a közvetlenül a halála előtti és utáni korszakkal fogunk foglalkozni.

(folyt. köv.)

Az előző rész itt olvasható: Copyright, három karika, technicolor | A Disney története 1. – 1923-1937

Reklámok

Aranykor és propaganda | A Disney története 2. – 1937-1942” bejegyzéshez ozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s