2018 | július

Minden különösebb bevezető nélkül következzen a júliusi hónapzáróm. Az időjárást sem vagyok hajlandó kommentálni. Ha nem tudja magától, hogy milyen kellemetlen, akkor nem én fogom elmagyarázni neki, az biztos.

A Hónap Zeneműve: Hollywood Undead – Been to Hell

Ahogy az előző, amúgy a könyvsorozataim várható befejezéséről szóló posztomban  említettem, rágyógyultam a Hollywood Undeadre. Másfél hét alatt jutottam el a “jaja, rémlik tőlük vagy két szám, jaja” ponttól odáig, hogy mára az összes valaha az együttesben megfordult tag hangszíne és kiejtése az agykérgembe van gravírozva. A rocker korszakomban is igazán feltűnhetett volna a jelenlétük, de valamiért kimaradtak, nem érdekeltek annyira, hogy akár egy lemezt is meghallgassak tőlük. Kár, mert a választott témáik és a néha kissé leegyszerűsítően drámai nyelvezetük 16 évesen biztos jobban megfogott volna – most cinikus huszonévesen azért néha meg kell mosolyognom ezt fajta világfájdalmat. De persze a hajlam belőlem sem veszett ki, igenis van az a szitu, van az a nap, amikor arra van igényem, hogy valakik helyettem ordítsanak arról, hogy utállak, meghalok, de nyugi, te is, meg ő is, szar a világ, fel kell lázadnom ellene, nincs már lelkem, dögölj meg, dögöljön meg a muskátlid is, amit úgy szeretsz, én is szerettem, nézd, mire jutottam vele, hol a fekete cemceruza, hadd szúrom magam vele szíven. De belehalás nélkül is élvezem a számaikat, sok energiát nyerek belőlük, úgyhogy mondanivalótól függetlenül éjjel-nappal hallgatom őket – szívesen, szomszédaim -, és a kattanást ez a dal, a Been to Hell okozta.

Megjelenéseim

Az ekulturára írtam egy cikket Veres Attila novelláskötetéről, az Éjféli iskolákról. Megviselt, ezt olvasás közben is éreztem. Márpedig azért olyan elég ritkán van, sőt, egyre ritkábban, hogy egy-egy történet ennyire nyomot hagyjon a mindennapjaimon, mint néhány ezek közül a novellák közül. Még most, pár héttel a befejezés után is kitart a hatásuk, vagyis szerintem nem véletlen, hogy jelenleg képtelen vagyok súlyosabb műveket kézbe venni, kifejezetten a könnyedséget keresem minden téren. Annak, hogy ez így van, persze a következő könyv is az oka.

A hónap olvasmánya: Daniel Keyes – Virágot Algernonnak

Igen, azt hiszem, ha valaki jót akar lelkileg kínlódni, akkor ez a tuti recept: Éjféli iskolák, majd öblítse le egy intelligencia és lexikális tudás közti különbséget és ezek fontosságát taglaló könyvvel, ami majd végül felteszi azt a kérdést, hogy ez a kettő ér-e bármit is kedves lélek és tiszta szív nélkül, majd megmutatja, hogy birtokolhatja az ember bármelyiket bármilyen mértékben, így is, úgy is csak az elkerülhetetlen tragédia vár rá. Kellemes vakációt mindenkinek!

A hónap sorozata: GLOW

Csak a jegyzőkönyv és az önsajnálat kedvéért mondom, hogy amúgy a fenti package-hez még A Szolgálólány meséjét is hozzávettem júliusban, csak tudnám, miért. Egyébként egy picit más volt, mint amire számítottam, nem rossz, semmi esetre sem időpocséklás, de közel sem éreztem benne azt a profizmust, azt a színvonalat, amit egy olyan sorozatról feltételeznék, ami épp letaszítja mindenhol a Trónok harcát a mindenféle listákon, ami körül ennyi élet van, ami sorra zsebeli be a közönség és a kritikusok elismerését is. Ha nem tudnám, mekkora jelenség, nem gondolnám, hogy ez az HBO, meg az utóbbi évek sorozatkínálatának zászlóshajója. A GLOW második évadában azonban nem kellett csalódnom, nyilván egy lapon sem lehet említeni a stílusát és a volumenét a Szolgálólányéval, mégis jobban kimaxolta azt, amire vállalkozott. Kitartóan az egyik, ha nem a legjobb aktuálisan futó széria, aminek a nézője vagyok. A sztorija lényegében az, hogy egy változatos karakterekből álló női pankrátorcsapat megpróbál zöld ágra vergődni a 80-as években – ki a magánéletében, ki a karrierjében, ki mindkettőben, ki valami mással. Humoros, intelligens, nagyon szerethető minden egyes rész, és teljesen áthatja a (szerintem) jó és hasznos értelemben vett girl power. De lehet, hogy erről már meséltem korábban. Mindegy, nem lehet elégszer.

A hónap filmje: A Hangya és a Darázs

Jahj, hát mi is legyen, mi is legyen… a láthatóan összetett és jó alapanyagból készült, de amúgy csalódást keltő, langymeleg Ghost in the Shell, a nagyon profitéhség-szagú, alig komolyan vehető, de végül is egyszer megnézhető Into the Woods, vagy a még mindig legnormálisabb választásnak tűnő, de valljuk be, nem akkora eresztés A Hangya és a Darázs legyen a hónap filmje? Ó, dilemma. Utóbbin, megjegyzem, egy ponton könnyesre röhögtem magam, ami nagyon régen történt már meg filmen (a Deadpool 2-n kétségtelen, hogy nagyon nevettem, de az sem az a fókahörgés-szerű, görcsös, sminklesírós kínlódás volt, ami egyébként nekem kellemes, csak kívülről néz ki hülyén), ezért jószívvel gondolok rá, de még a Marvel mércéjével mérve sem volt több laza popcorn mozinál. Lehet, hogy az a bajom, hogy a Hangya hiába tolvaj, egyszerűen túl oké fickó ahhoz, hogy érdekeljen, egyszerűen nincs magában a karakterben annyi dráma, hogy szorítsak neki vagy ellene, hogy lássam vagy vágyjam a fejlődését. Túl rendes. Igen. Bocs. Túl rendes. Túl olyan, mint aki akár a szomszédom is lehetne.

Szintén júliusban történt

Belekóstoltam ebbe az ún. nyaralásba, a Balatonra sikerült eljutnom, azon belül is Keszthelyre. Valahogy nekem ez a “balatoni nyár” soha nem akart igazán összeállni; vagy mindig van valami bajom, ha arra járok, vagy hülye emberekkel vagyok (ez inkább táborokban, kirándulásokon volt jellemző), vagy a valóság szövetét kell puszta kézzel facsarnom a mobilneten keresztül ahhoz, hogy leadjunk egy leadhatatlan könyvet időben, de én még életemben nem tudtam úgy igazán nagyon, tényleg pihenni és kikapcsolódni a Balatonnál. Ez idén sem változott. De azért megvoltak a maga pillanatai.

View this post on Instagram

Dark #Balaton

A post shared by Vivien Horváth (@captainvvn) on

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s