2018 | június

Nem állítom, hogy a teljes szellemi kapacitásomat kihasználom, amikor blogposztot írok, de azért egy kicsit itt kell lenni fejben, legalább olyan szintig, hogy értelmesen át tudjak gondolni és levezetni egy témát vagy véleményt, de egyszerűen semmi energiám nem maradt ilyesmire, ha meg mégis, akkor inkább a más oldalakra írt cikkeimre próbáltam tartalékolni, mert ott nagyobbat lehet égni, ha nem figyel oda az ember, de még az is iszonyú nehéz volt. Ha egy picit többet látnék bele abba, amit csinálok, azt mondanám, alkotói válságban szenvedek.

A hónap Zeneműve: Five Finger Death Punch – Jekyll and Hyde

Durv.

Megjelenéseim

Kezdjük ezekkel, ha már szóba kerültek. Az SFmagra Pierce Brown Könyhétre megjelent könyvéről, A káosz éveiről írtam. Abszolút azt adja, amit ígér, én legalábbis szinte teljesen ugyanazt kaptam tőle, mint az Aranyháborútól vagy a Hajnalcsillagtól anno, amiben pedig eltér tőlük, az kifejezetten izgalmas és pozitív, így én elégedett vagyok, és tűkön ülve várom a következő rész. Aztán az ekulturára volt még egy írás a Nem vagyok sorozatgyilkos c. filmről, ami Dan Wells azonos című regényéből készült. Csak azért nem mondom, hogy kellemes csalódás volt, mert eleve nem feltételeztem róla rosszat. Jó érzésekkel ültem be rá, meggyőzött a trailer és a tény, hogy kis költségvetésű produkciót készítettek belőle, nem blockbustert. Jaj, nekem a blockbuster nem szitokszó! Imádom a blockbustereket, meg úgy általában a mainstreamet – de hülyeség eltagadni a sötét oldalát, és ennek a történetnek (is) például igen rosszat tett volna, ha felcukrozzák annak érdekében, hogy a Cinema City képes legyen erőszakkal műsoron tartani.

A hónap filmje: Érkezés

Jó sokáig vártam vele, de így legalább egy nagyon találó időpontban nézhettem meg: Ted Chiang, akinek a novellájából készült a film, Magyarországra látogatott, én pedig az orra alá nyomtam a magyar kiadásomat, hogy firkálja már össze nekem, aztán hazamentem, és úgy éreztem, úgy lesz igazán teljes a nap, ha végre megnézem ezt a filmet. A novella, az Életed története zseniális, a film szintén remek, számomra így néz ki a tízpontos élmény – ezt mindkettőre értem.

A hónap sorozata: Patrick Melrose

Néztem Rick és Mortyt, Downton Abbey-t és Terápiát is, de a tömegből a Patrick Melrose emelkedett ki leginkább. Régen láttam olyan sorozatot (egész véletlenül talán pont a Sherlock volt az szintén Benedict Cumberbatch főszereplésével), amiből egy pislogásnyi időt sem szabad kihagyni, olyan esztétikus a képi világa, annyira energikus a megvalósítás. Minden vagy trópusi, meleg színekben, vagy pasztellben pompázik, közben meg néha olyan fojtogató egy-egy jelent, hogy a néző szinte esdekel, hogy legyen kimondva a nyilvánvaló, legyen vége a hallgatásnak, valaki csináljon már valamit. Friss, tudatos sorozat, nem egy ikszedik valami. Erősen gondolkodom rajta, hogy a regényekkel is tegyek-e majd egy próbát.

A hónap olvasmánya: Pierce Brown – A káosz évei

Nem tudom letagadni, tényleg majd’ kiugrottam a bőrömből, mikor megbizonyosodtam róla, hogy nem fölösleges bőrlenyúzásba fogott az egyik kedvenc szerzőm az egyik kedvenc könyvsorozatommal. És olyan pikk-pakk kerültem vissza nyakig a világába, hogy megint felhorgadt bennem az ókori irodalom iránti érdeklődés, ami rendszerint minden Brown-könyv után be szokott következni. Valljuk be, ebben nincs akkora meglepetésfaktor, várható volt, hogy amelyik hónapban előveszem ezt a regényt, abban másnak aligha lesz esélye a hónap olvasmányának lenni, de hogy fenntartsam a sportszerűség látszatát, átnyújtok egy tiszteletdíjat az Amerika Kapitány: A Tél Katonája képregénynek.

Szintén júniusban történt

Említettem már Ted Chiangot. Ő is bekerült az “Azok, Akik A-val Írják A Nevem” Klubba.

View this post on Instagram

🚀

A post shared by Vivien Horváth (@captainvvn) on

Ennek a klubnak tagjai különböző  külföldi személyek, akikkel a munkám során levelezek, de akár olyan illusztris nevek is, mint a már szintén megénekelt Pierce Brown. Becsületére legyen mondva, ő megkérdezte, hogy így írom-e, csak sajnos én meg egy kretén vagyok, és azt mondam, hogy yes, és erre egy tizedmásodperccel jutott eszembe, hogy janem, de akkor már mindegy volt. De így olybá tűnik, Vivian a menő, kozmopolita alteregóm, aki külföldi szerzőkkel trécsel, meg nyomatja a szakmai angolt and stuff, Vivien meg az, aki kiskanállal eszi a májkrémet, és közben azon elmélkedik, hogy épp egy olyan krémet eszik, ami májból van, és hogy ez vajon hogy nem elég creepy ahhoz, hogy ne létezzen.

Reklámok

2018 | június” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s