Hegy, tenger, tó, város | Megjelent A tűz és jég dala helyneveiről szóló tanulmányom

Egyelőre nem kaptam kézhez a példányomat, de még a májusi hónapzárómba se linkeltem be, magam sem tudom, miért, viszont ha már így alakult, akkor egy külön posztot szentelek a bejelentésnek.

Megjelent a második nyelvészeti témájú publikációm a Névtani Értesítőben, aminek a címe: A helynevek rendszere, funkciója és fordíthatósága A tűz és jég dala című fantasyciklusban.

A téma ismerős lehet, korábban már utaltam arra, hogy megírtam ennek a személyneveket feldolgozó párját. Ez némiképp annak a folytatása, az egyetemi szakdolgozatom, ami a munka alapját jelentette, e két téma mixe volt. (Sőt, abban még állat- és kardnevekkel is foglalkoztam!) A szakdolgozatom nagy sikert aratott, az opponensem az értékelésemben pedzegette, hogy a téma, és az, ahogy megközelítettem, alkalmas arra, hogy részletesebb, mélyebb kutatást lehessen kanyarítani belőle. Később hozták fel, hogy ez, ha benne vagyok, mehetne akár két részletben a Névtani Értesítőbe, én meg azt mondtam, hát hogy a bajba’ ne lennék benne.

Az első tanulmány (a személyneves) nagyon könnyen született meg, otthonosabban mozogtam benne, sokkal jobb szemem van hozzá. A friss, a helyneves kissé meggyötört, nem is sikerült abban a számban kihozni, amelyikben szerettük volna, átcsúsztam vele a mostani 39.-be, mert első nekifutásra nem ment, csak sokkal később sikerült úgy felvenni a fonalat, hogy az vezetett is valamerre. Azt hiszed, a Trónok harca világában megszámlálhatatlan mennyiségű nevesített szereplő van? Ez végül is igaz, de ó, az lepkefing ahhoz képest, hogy mennyi hegy, tenger, tó, város, csermely, erdő, út, domb, hágó, folyó, völgy, láp, rét, zug, part, árok, dűne, lyuk, kavics van még ott. És a legtöbbje nem karakteres annyira, hogy megjegyezd őket annyira, hogy egyből lásd a mintákat, egyből ugorjon be egy állításra egy passzoló példa, stb., mert most őszintén. Nevezz meg hat embert a Baratheon-családból. Egész jól megy. Most mondj hat folyót Westerosról. … Ja. Tehát nem igazán jön annyira csuklóból, mint a személynevek, erre akartam rávilágítani.

A munka két sarkalatos pontja a tipológia felállítása volt, és az, amikor azokat a bizonyos fordítási “hibákat” próbáltam kibogozni, amiket maguk a rajongók is ismernek, pl. a híres Kaszter-hegy esetét. Nehéz olyasmit racionalizálni, olyasminek a mögöttes indokait feszegetni, amiről könyvkészítésben dolgozó emberként pontosan tudom, hogy lehet, valójában egyszerű figyelmetlenségből elkövetett hiba, és az égvilágon semmi nyelvészeti indoka nincs. A névrendszerek megtalálása, a metonimikus használat elemzése könnyebben ment, ezek a részek kicsit mesélősebbek, szabadabbak, jobban is szerettem őket írni.

A végeredménnyel elégedett vagyok, bár tény, hogy ledobtam néhány ponton az ékszíjat, és több segítséget kellett igénybe vennem, mint az első alkalommal. A volt konzulensem/most szerkesztőm, a lektor, de még a könyvek kiadásán dolgozó személyek is sokat tettek ahhoz, hogy tisztán lássak, amit először kényelmetlennek éreztem, jó lett volna teljesen önállóan, kisujjból kirázni az egészet, de tudom, hogy így a végeredmény sokkal jobb, pontosabb, hitelesebb, és végeredményben hasznosabb is lett, mintha egyedül, könnyek között gereblyéztem volna össze valami okosnak hangzó, de amúgy áltudományos rizsát.

Úgyhogy kész a Mű, az Alkotó pihen, aki pedig kíváncsi a végeredményre, az elérheti itt a Névtani Értesítő számait, az én írásaimat a 37. és a legfrisebb, 39. számban lehet megtalálni.

 

P. S.: ez pedig a 100. blogbejegyzésem volt. 😮

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s