2018 | május

Micsoda hónap! Jártam Svájcban, jártam egy nyomdában, ilyen béna még sosem voltam gwentben, ilyen sokat is ritkán dolgozom, jelentősen gyarapodott a magánkönyvtáram, és már most, május végére felforrt a lakás úgy, hogy konkrétan meleg odafent a levegő. Ülök rövidnadrágban, és érzem a lábamon, hogy meleg a levegő. Mind meg fogunk halni.

A hónap Zeneműve: Andy Mineo – The Saints

Nincs különösebb oka annak, hogy ezt választottam, egyszerűen csak ezt hallgattam a legtöbbször.

A hónap filmje: Deadpool 2.

Vegyük észre, mennyire nem a Solo-filmet választottam – ennek számos oka van. Valójában a Deadpool második felvonásával sem vagyok maradéktalanul elégedett, de még így is szórakoztató és szerethető volt. Bizonyos tekintetben fejlődés az előzőhöz képest, azt elismerem, de nekem az első humora jobban bejött. A mellékszereplőket szerettem, Kábelt és Dominót néztem volna még, a cameók és átlépegetések pedig… hát igen. Ez egy izgalmas, meglepetésekkel teli, élő film volt. A Solo meg nem. Next.

A hónap sorozata: Terror

Az ízlésemnek simán elment volna a vékonyka fantasztikus szál nélkül is a sorozat,  sőt. Egyáltalán nem azért pörögtem az utolsó epizód után is még napokig rajta, mert a misztikus-/horrorelem akkora durranás lett volna, hanem mert mindig érdekes, hogy az extrém körülmények között ragadt, túlélési üzemmódba kapcsolt emberek hogyan kattannak meg és robbannak le szépen, fokozatosan. Hogy reagálnak a tisztek, mikor szakad el a cérna a legénységnél? Mindez a fucking senki földjén, az Északi-sarkon, és egyáltalán miért gondolja bárki, hogy jó ötlet odamenni, mi van ott, ami olyan nélkülözhetetlen az emberiség számára és muszáj megnézni, mit akarnak ott az eszkimók kihozni az életükből, csak így… miért? Nagyon jó sorozat, mindössze tíz részből áll, főleg a nyári hőségre ajánlom, cidrizzetek csak.

A hónap olvasmánya: Naomi Alderman – A hatalom

Szinte az utolsó pillanatig egy kalózokról szóló ismeretterjesztő könyv volt a legesélyesebb befutó a májusi legjobb olvasmány címére… aztán elolvastam Alderman regényét. Félve mondok róla bármit is, pedig pont itt lennék biztonságban, mert úgyse jár erre kb. senki, de nem, nekem erről nyilván cikket kellett írnom. Most már mindegy.

Megjelenéseim

Ekultúrán két cikkem jelent meg, a következőkről írtam ismertetőt: Üdv néked, Arthur, nagy király, Hat ébredés. Az egyik egy történelmi szatíra, a másik science-fiction. Érezhető, mennyire diplomatikus akartam lenni mindkettővel – ez azért van, mert tényleg kellemes, jó könyvek ezek, de lelkesedni nem tudtam értük. Az ilyenekről nehéz írni, érzelmi töltet nélkül száraz és fantáziátlan lesz tőle a cikk. Ennél már az is jobb, ha felhúz valami.

SFmagon pedig éppen a mai napon jelent meg a már említett írás A hatalomról. Utólag visszaolvasva úgy látom, valami trippen lehetettem a kakaós győri keksztől vagy nem tudom, mindenesetre nagyon elhittem. Azzal együtt, hogy nem szívnám vissza semmi pénzért. Fontos téma, a modern kultúra egyik, ha nem a legfontosabbja, nem tehetjük meg, hogy beszarunk tőle.

Szintén májusban történt

Életemben először eljutottam egy nyomdába. Egy ideje már vágytam rá, hogy megnézzem, mi történik a könyvekkel miután a kiadó befejezi a munkát, hogy lesz a fájlokból könyv, úgyhogy nagyon örültem a lehetőségnek. Tanulságos volt, és esküszöm, szórakoztató is, jobb, mint egy vidámpark. Az már csak hab a tortán, hogy miután sikerült összeadom kettőt meg kettőt, rájöttem, hogy konkrétan a nyomdával szemközti utcában töltöttem a nyaraim jelentős részét gyerekkoromban. Az Alföldi Nyomdával szemben. Még az erkély is arrafelé nézett. Durw.

És ugye jártam Svájcban. És igen, minden kérdésre, amit fel akartok tenni (Tényleg olyan drága Svájc? Tényleg mindenhol vannak hegyek meg vízesések? Tényleg olyan kulturált és tiszta minden? Tényleg megvalósult az az utópia, hogy a kávéautomatához csak úgy ki van rakva a pohár, a keverő, a tető, meg minden, és nincs ellopkodva, összekoszolva, és teljesen használható anélkül, hogy rettegnél, ki nyúlt hozzá előtted? Tényleg olyan szent állat ott a tehén, hogy még egy város közepén is képesek nekik elkeríteni egy zöld területet, hogy békében legelészhessenek?), a válasz: igen. VISZONT: a kávéjuk elég pocsék. És ez elemi szinten ugyan fájdalmas, de legalább van valami, amiben Svájc nem jó. Nem könnyű ilyesmit találni, az az igazság.

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s