2018 | február

Csupa meglepetés a mai nap: micsoda…? Tényleg abbahagyhatom a rettegést az elhagyott februári bérletem miatt, és holnaptól használhatom a márciusit? Fizetést kaptunk? Nem úgy volt, hogy minden hónap utolsó napján érkezik? Mégis hogy értsem azt, hogy a március 1-jei leadásaink egyben a holnapi leadásaink? Hogy érted azt, hogy tavasz előtt egy nappal -10 fokban tép a szél a villamosmegállóban?

Vagyis nem voltam tisztában azzal, hogy a február egy igen rövid hónap, azaz a nagyon hóvégi történéseknek, többek között a hónapzáró megírásának napja is hamarabb fog eljönni.

A Hónap Zeneműve

Sok jó számot fedeztem fel februárban, szinte küzdelem választani közülük, de legyen végül a Heart Is An Animal, a többire meg majd, sort kerítünk egy másik alkalommal.

Megjelenéseim + a hónap filmje

E hónapban folyamatosan mozitermekben ültem, amik szinte otthonaimmá váltak, haza csak enni jártam. Volt egy durva strike-om, akkor egy szombat és egy szerda között kerítettem sort a Jumanjira, a Viszontlátásra odaföntre, a Fekete Párducra és A legsötétebb órára. Ez az életvitel megdobta a cikkeim számát:
SFmagon a Fekete Párducról írtam, ami alatt úgy megy a vita, mintha az első mondatom pont az ellenkezőjét jelentené, mint amit valójában mond. Az ekultura.hu-ra írtam a Fantomszálról, ugyanitt a Viszontlátásra odaföntről is, aminek a sajtóvetítése előtt egy másfél órás, jobbára francia nyelven zajló sajtótájékoztatón kellett részt vennem. Az, hogy ufónak éreztem magam, nagyon enyhe megfogalmazás, de némileg megnyugvást találtam abban, hogy láttam, a többi filmre érkező személy is pont ugyanígy volt vele: a meghívó e-mailt pörgették át a telefonjukon újra és újra, hogy lássák, jó helyen járnak-e. Szintén ekultos cikkem A víz érintése, amit ezennel a hónap filmjének nyilvánítok, az indokért gonosz módon pedig hadd irányítsalak titeket a cikkhez, ami talán nem egy sajtócsoda, de az azért, remélem, érthető belőle, hogy ez egy nagyon klassz film.

(Ugyanitt szeretném elmondani, hogy súlyos elmaradásaimat az EGYÉB FELBUKKANÁSAIM fül tartalmával kapcsolatban orvosoltam, most már minden link össze van gyűjtve. Mondom, ha esetleg valakit ez tartott volna ébren éjszakánként, nem a telihold meg a farkasordító hideg, akkor mindenki nyugodjon le a… abba.)

A hónap sorozata

Ahogy a múltkori hónapzárómban megjósoltam, a Vikingek ötödik évadát választottam, mert a Terápia után valami akciódusat, valami mozgalmasat és nagyszabásút szerettem volna nézni, és néhány részletet leszámítva (pl. Floki történetszálát) meglepően elégedett vagyok. Visszatért a hitem a sorozatba, még akkor is, ha tudom, hogy a régi részeket jellemző tempó, a lassabb történetmesélés, a hangulatfestésre legalább annyit adó stílus végleg a múlté, nem jött vissza, nem is fog már, de végre nem azt érzem, mint amit a negyedik évadban, hogy rohanunk előre, szépek a képek, kellemesen nyirkos és hideg és véres minden, de valahogy mégis lagymatag. Most eléggé fáj, hogy nincs új rész, nyilván éppen az utolsó két-három epizódra lendültem be igazán, de várok türelmesen és bizakodva. De most mondok egy durvát: lehet nem ártana a következő évaddal befejezni.

A hónap könyve

Februárban fejeztem be Richard Morgantől a Törött angyalokat, ami az én legújabb lieblingemnek, a Takeshi Kovacs-trilógiának a második része. Egy kissé elmaradt minőségben az első résztől, de ezt beismerve is rendkívül elégedett voltam, ugyanúgy izgatottan vártam minden nap, hogy a kezembe vehessem és haladhassak vele, mint az első rész olvasásakor. A harmadik könyvnek még nem estem neki, egyrészt most a sorozatot szeretném végignézni – jelenleg a harmadik résznél tartok -, meg inkább haladni valamennyit a kihívásaimmal, illetve a fantasy listázás miatt meg kell próbálnom visszakattintani magam abba az üzemmódba.

Szintén februárban történt

Kaptam egy valag új munkát, ami jó. Részt vettem két szülinapi bulin, az egyik egy baráti sörözés volt a Neked Csak Dezső! nevű helyen (ez nem vicc), a másik meg egy nagyszabású dínom-dánom Cegléden, és az oda-vissza utunk legalább olyan emlékezetesre sikerült, mint maga az ünneplés. Voltam molyos sci-fis sörözésen, volt egy rahedli megbeszélésem, mint egy igazi business womannek, és nagyon sok trüffelt ettem. És nem voltam beteg! *kopp-kopp-kopp*

Edit_marc_1.: azt hiszem, kezdek beteg lenni. Ennyit a lekopogásról. -.-

 

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s