2017 | december

Fegyelmem acél, kitartásom páratlan: ez a tizenkettedik hónapzáró posztom, januárban jubilálok. Van ezeknek értelmük? Ki tudja. Élvezem őket? Kinda.

Szokás szerint jöjjön a Hónap Zeneműve, vagy, ha őszinte akarok lenni, inkább Zajkeltése. De nincs mit tenni, az emberből néha kibújik a rap-metal kisördög.

 

Ami a hónapot illeti, decemberben kettő szokatlan dolog történt velem. Egy: az utolsó pillanat utánig nagyon sokat dolgoztam. Az utolsó heteinkben mi már nem hajtunk úgy, legfeljebb előredolgozunk, nekem viszont a szabin utáni napokon is volt, vagy legalábbis lett volna tennivalóm. Nem hazudok, egy ponton kénytelen voltam meghúzni a határt. Kettő: a hajtás ellenére nem estem ágynak, nem merültem le úgy, mint az eddigi években. Valahol útközben elpusztíthatatlan lettem. Prosperálok, halhatatlan lettem. Biztos nyár elején történt.

A jövés-menésben, karácsonyvárásban hű társam volt Richard Morgantől a Valós halál című regény, egy cyberpunkba oltott noir-krimi, ezt hurcoltam magammal. A lassuló etaphoz pedig sikerült kézhez kapnom N. K. Jemisin nagyszerű regényének folytatását, Az obeliszkkaput, amiből egy csinos kis recenzió boldogan várja, hogy publikálják. Az, hogy beválogatom a hónapzáróba, nyilván megelőlegezi, hogy kiemelendő élménynek tartom.

A filmekkel meg az van, hogy művelődni támadt kedvem! Megnéztem néhány alapművet, ami eddig kimaradt nekem (Matrix, Harcosok klubja, West Side Story). Ezek vegyes mértékben nyűgöztek le, a nagy élmény, Az utolsó jedik mellett nehezen is rúgtak labdába. Amit sikerült háromszor megnéznem a premier óta. Két héten belül háromszor! És én meg még aggódtam, hogy egyáltalán nem jutok be a moziba januárig… Az első és a második nézés között írtuk meg az SFmagra szerkesztőségileg a véleményünket, szerepel benne az enyém is. Itt olvasható el, de óvatosan, mert spoileres.

Néznivalónak mindemellé már csak a 20 perces epizódokból álló Rick és Morty fért be, ami egy rajzfilmsorozat, és csak ámulok és bámulok rajta. Minden rész egy-egy elszabadult, némileg science-fictionös ötletre épül (pl. mi lenne, ha az űrből egyszer csak körbevennék a bolygónkat ilyen óriási fejek, igen, fejek, és követelnék tőlünk, hogy küzdjünk meg más bolygókkal egy zenei tehetségkutatóban, különben elpusztítanak minket), és ezeket a szitukat humorral oldja fel, olyannal, amire én nagyon vevő vagyok. A karakterek szuperek, a dumák, amiket írnak nekik, szintén.

Nem tudom, akarok-e majd évzáró posztot írni. Tavaly nem írtam, és úgy nagy hiányérzet nem támadt se bennem, se másban, ezért valószínűleg idén is kihagyom, elég volt a könyvekről. Na jó, még jöjjön ide egy SFmagos évzáró poszt, ebben összeszedtem a legjobb könyvekről/filmekről/sorozatokról néhány mondatot. Így viszont ez az utolsó 2017-es posztom, amit a szilveszter miatt a többség úgyis csak 2018-ban fog olvasni. Ezért hadd kívánjak nektek boldog újévet, olyat, amilyet elképzeltetek magatoknak. Csináljatok szuper dolgokat, legyetek egészségesek, igyatok sok vizet és védjétek a falkátokat!

 

Reklámok

2017 | december” bejegyzéshez ozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s