2017 | november

Egy kicsit elfelejtettem, hogy hónapzárót kell írni, mert úgy átvágtázott rajtam a november, hogy itt állok (ülök), és el vagyok képedve (annyira azért nem…), hogy te úristen, máris vége? Nem bánom, felőlem az évnek is vége lehet, meg a világnak is, ha hagytok aludni végre egy jót, és kérlek, a jövőben ne kényszerítsétek rám, hogy éjjelente youtube videókat nézegessek, miközben amúgy is mínuszban vagyok alvásból. Ne kényszerítsetek. Nehh.

Bizonyára azért (is) szaladt el a hónap ennyire, mert sok mindent csináltam, sok emberrel találkoztam, mindig intézni kellett valamit, úgyhogy amit szoktam emlegetni az ilyen posztokban, hogy jaj, a szociális életem így nulla meg úgy röhej, hát, most szavam sem lehet. Igazi bandatagnak érzem magam, utcagyereknek, aki a haverjaival lóg, habár holnap suli (meló) van, de ő egyszerűen túl nagy forma, túlságosan is egyéniség ahhoz, hogy ma érdekelje, hogy mit hoz a holnap.

Az egyik félig társasági, félig kulturális event, amin részt vettem, az előző posztban megénekelt Próza Nostrás rendezvény volt. Ennek mára viszonylag szép kis (pozitív) visszhangja lett, örömmel tölt el, hogy részt vehettem ennek a generálásában, ugyanis –  hála a kedves megosztásoknak – a poszt kilépett a blogos keretek közül, így valamiféle megjelenésnek titulálom. A másik, kicsit valódibb megjelenésem a még októberben megtekintett Thor 3.-ról írt kritikám, amit a változatosság kedvéért az SFmagon lehet megtekinteni.

Kultúrát könyvön kívül alig vettem magamhoz más formátumban, és még ebben a kosárban sem találtam kiemelkedő élményt, a mennyiség-minőség mérlege a mennyiség felé borult meg, talán a Tizenegyes állomás adta a legtöbbet novemberben. Amikor nem rohangáltam vagy olvastam, Westworldöt néztem. A közös történelmünk a sorozattal úgy néz ki, hogy az első részt imádtam, de még három rész után félretettem, mert nem akadtam horogra. Most, a végefelé megint tetszik, de így sem érzem, amit a kedvenceimnél szoktam, hogy szó szerint semmi más nem érdekel a világon, csak az, hogy befejezhessem az évadot.

Jártam színházban is, ami nagy plusz az eddigi hónapokhoz képest: a Centrálban láttuk a Függöny fel! c. darabot. Nem vagyok nagy színházbajárós, mondhatni semmi tapasztalatom vagy rálátásom nincs erre a világra meg a trendekre, szokásokra, de röpke huszonhárom évem alatt ez volt az első komédia, amin jártam és a közönség az elejétől a végéig végignevette.

November elképesztő hónap volt, szélsőséges és jelentős: megéltem egy pontra szűkülő minisokkokat, nagyon nehéz döntési helyzetekbe kerültem, búcsúzkodtam, erre emlékszem, novemberben egyfolytában búcsúzkodtam, aztán előkerültek fel-felfortyanó sérelmek, amik összezavartak. Mindebből látható, hogy novemberben milyen veszélyesen közel álltam ahhoz, hogy költeni kezdjek, amolyan Baudelaire-féle szenvelgéssel és kiábrándultsággal túlcsordulva a spleenre húzzak fel egy verseskötetet, vagy akár egy egész életművet, de minden rossz mellett (vagy éppen azok miatt) rendkívül sok-sok figyelmet kaptam, együttérzést, még olyanoktól is, akiknek egyáltalán nem lett volna kötelező ezt megadniuk nekem, dicséretet, jeleket, hogy tudjam, kellek és jöjjek, folytassam, nem mondtak le rólam, sikerült beilleszkednem oda, ahova nem gondoltam, hogy sikerülhet, főleg ilyen hamar, szóval meggondoltam magam, mégsem leszek most még költő.

És jön a december, és meg fogunk őrülni, kb. dec. 20-ig tervezem tolni, aztán azt tervezem, hogy szó szerint ájultan fogok heverni a karácsonyfa alatt, tőlem karnyújtásnyira egy doboz süti meg egy két literes víz, és hagyjatok.

Hónap Zeneműve pedig majdnem lemaradt:

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s