Kingsman (2015) | Elegáns angolok faarccal rúgnak szét mindenkit

Egész sok filmet, könyvet és sorozatot nézek meg azért, hogy ne kelljen konstans kellemetlenségben és értetlenségben élnem a társadalomban, de nem baj, egészen jó élmények szoktak születni belőlük (Gépnarancs, Trónok harca, hogy kettőt mondjak), de a Kingsmanről, még ha a motivációm meg is volt rá, hogy megnézzem, nagyon ellenetmondásos beszámolókat hallottam, így nehezen szántam rá magam. A koncepció – elegáns angolok faarccal rúgnak szét mindenkit nagyon trükkösen – tetszett, de sokan úgy emlegették, hogy ja, igen, az jó nagy katyvasz, de azért jó. Ja, jó nagy ökörség az a film, persze vicces. Széjjel hugyoztam magam, úgy röhögtem, jó nagy állatság. Hát nem tudom, ez engem megijesztett, az “állatság” már régóta nem hívószó, talán sznob lettem, talán a humorom lett szar, de akkor is így van.

És a második részről is ezt mondja mindenki! Csak állítólag még felfokozottabban “állatság”, de gondoltam, nincs mesem, meg kell tudni, mi ez modern legenda, ez az új közönségkedvenc. Abba kapaszkodtam, hogy végül is Colin Firth olyan nagyon ergya filmhez úgysem adhatja a nevét, vagy ha igen, akkor már úgysem érdemes élni, úgyhogy, ha más nem is, ő biztos király lesz. És ott van még Michael Kane és Mark Strong, nemár, hogy ennyi nagy színész be lehessen palizni, valamire, ami nem koncepcionálisan őrült, hanem kajak rossz.

A színészek tényleg királyak voltak. A film annyira azért nem, de aláírom, megvan a bája, akadnak benne erős pillanatok, például ez a tömegmészárlás. Már eleve a nyitójelenet a bombázással és a Money For Nothing riffjeivel megadta a felhangot, végig pörgött a film, egyáltalán nem lassított le, úgyhogy unatkozni nem lehetett, a legtöbb jelenet feltűnően rövid volt. Jók a klasszikus kémfilmekre való utalgatások, nem egyes címekre, hanem magára a műfajra céloznak ezekkel, és bár kicsit lemásznak ezek a mondatok a képernyőről, mégsem bántó, valahogy illik ehhez az… állatsághoz. Nyíltan kimondja többször, hogy ez nem egy olyan film, ugyanakkor arra is utal, hogy a sötétebb tónusú, modern kémfilmek útját sem akarja követni. Vagyis ne gondoljuk, hogy ez olyan, mint a régi James Bondok, de azt se, hogy olyan, mint a modern James Bondok. Fair enough, tényleg nem olyan, saját hangja van, kíváncsi leszek, hogy a második rész és az esetleges folytatásokon kívül fog-e még ilyet produkálni valaki, divat lesz-e belőle.

Minden más szerintem egyáltalán nem lényeg, ahogy Colin Firth állítja – és neki el is hiszem, azt hazudik nekem, amit csak akar -, “manners maketh man”, vagyis a “stílus teszi az embert”, és ebben az esetben a stílus teszi a filmet. Nem fontos a forgatókönyv, a konfliktus, a dialógusok.

A második részt valószínűleg megnézem, még ha nem is loholok most azonnal a moziba, azért érdekelne, hogy lehet egy ilyen lököttségre rátenni még egy lapáttal.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s