Valerian és a “könyvváltozatok” megkérdőjelezhető értelme

A Valerian és az ezer bolygó városa eredetileg képregényként látott napvilágot, majd animációs sorozat készült belőle, most pedig egy Luc Besson nevével fémjelzett, nyári blockbuster képében van jelen az életünkben. Utóbbi természetesen ezernyi (ezer! mint ezer bolygó, érted!) merchandise terméket von maga után – többek között a “hivatalos regényváltozatot” Christie Golden tollából.

A modern irodalomban ez egy dolog, egy jelenség, egy vívmány, egy új halmaz: olyan regény, ami pontos leirata egy már létező, másik médiumon megismert történetnek – nem forgatókönyv, de majdnem. Számtalan sztori és márka kapta már meg a neki járó regényverzió(ka)t, és én egészen véletlenül kb. féléve pont aktuális szerzőnktől, Goldentől olvastam egy ilyet, az Assassin’s Creed filmkönyvet. Arról nagyon sok olyasmit írtam, amit a most is szívesen kikötnék, hogy látszódjon, mit várok és mit nem várok el egy ún. “könyvváltozattól”, de inkább belinkelem a cikket róla (ide, ni), és a továbbiakhoz csak ennyit emelnék ki:

“Jó, hogy van a film és a könyvek, de az Assassin’s Creed elsősorban játék. Annak indult, annak készült, azon a platformon működik legjobban, minden más csak kiegészítő, ahogy ez a regény is ilyen. Önmagában, csak úgy „egy regényként”, irodalmi műként is lehet értelmezni, csak nem sok értelme van, mert nem az a funkciója, hogy egyedül megálljon – kötődnie kell valahova. És mivel ezt megteszi, megvalósítja a célját, én elégedett vagyok (…)”

Ez az “önállótlansági” kérdés és a léc, valljuk be, alacsonyabbra állítása aktuális a Valerian esetében is. A képregényhez képest a film egy feldolgozás. A filmhez képest a regény egy levonat. Szinte copy-paste, amivel nincs baj, mert ez a sajátossága, ezt kell teljesítenie. Lehet vitatkozni az értelmén, de meg kell értenünk, hogy nem számít, van-e neki. Bevételt termel-é vala, az itt a kérdés. És az, hogy a “hivatalos filmkönyv” egy szinte automatikusan születő valami, egy márkaépítő trend, egy kötelező hozzávaló, világosan mutatja, hogy igen, van kereslet, igen, van bevétel.

Szóval mi a regény előnye? Akinek teszett a film, aki felidézné, újra átélné, az tökéletes élményt kap. Ide az a fajta rajongás kell, amikor habzsolod a rajongásod tárgyát. Ha ez megvan, semmi sem elég és semmi sem túl sok, és akkor tényleg must have egy ilyen könyv. Még annak is jól jöhet, aki a tetszett-nem tetszett határmezsgyén billegett a film után, bár arra fel kell készülni, hogy ez egy újranézéssel ér majd fel, ami a filmben nem volt benne, az a könyvben sem lesz. Nekem ez a plusz hiányzott, nem változott a véleményem, így végül is ugyanazt a punnyadt élményt kapja meg kétszer.

Továbbra is csak dicsérni tudom egyébként Golden tehetségét ahhoz, hogy már létező dolgokat frissként írjon le, hogy tudja, melyik jelenetből, melyik frame-ből mit körmöljön le, mert ezt a Valerianban is remekül véghez vitte. Nem mondanám azt, hogy meecccsoda írói teljesítmény az övé*, viszont tény, hogy ez is egyfajta írói mód, és ezt is el lehet rontani, ebben biztos vagyok. Egy picit színezhetett volna többet, picit jobban kinyithatta volna a szereplőket, de ez megint nem sportszerű kérés, hiszen a film sem tette.

Jó, hogy helyre teszi a film gyorsaságtól és lecsöppenő látványtól elsikkadó részleteit a sztoriban, van idő jobban megfigyelni részleteket, bár a film nagy szerencsétlenségére a hibákat is: a moziban nekem nem tűnt fel, mennyire fel van borulva az egyensúly, milyen aránytalan a történetmesélés, míg a könyvben nehéz volt nem észrevenni, hogy a felétől mennyire zsúfolt a sztori.

Végső ítéletnek azt mondanám, hogy ilyen pontos könyvváltozatot vagy jó alapanyagból szabad írni, vagy úgy, hogy a még menthető közepest tényleg mentse, emelje – ilyen volt nekem az AC-könyv. A Valeriant is így kellett volna. Több kibontakozási lehetőséget adni a szerzőnek, esetleg beemelni olyan információkat a képregényekből, amik a filmben nem kaptak helyet, valahogy elérni, hogy ugyanaz legyen, de könyv-jellegből adódóan mégis kihasználja a lassabb fogyasztási tempót, és adjon valamivel többet.


*ugyanakkor láttam már kánonon kívüli AC-regényt írni, ami még mindig nem irodalmi Nobel-díj, de jó minőségű volt, élvezetes és kerek, szóval a képességeit nem akarom degradálni.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s