2017 | július

Ha rövidre akarnám zárni, csak betenném ide ezt a képet mindenféle kommentár nélkül. De adok egy kis hintet hozzá: ezen az ábrán az látható, ahogy júliusban megpróbáltam hatékony és kiegyensúlyozott lenni mindennapos teendőim végzése közben, de nem maradtam az, mert háromnegyedóránként nem hivatalosan kellett beugranom valami olyasmit csinálni, amit nem véletlenül nem vállaltam el 2015 januárjában.

Olvasmányok: A favorit ebben a hónapban A szolgálólány meséje volt. A molyra többek között ezt írtam róla, nagyjából összefoglalja, miért voltam tőle elájulva: “És külön nagy dolognak tartom, hogy úgy tanított, hogy nem akart tűzzel-vassal meggyőzni semmiről, hanem mindent elbeszélt, majd egy nagyon okos tanulságot kanyarított ki belőle, ami ráadásul a könyv összes konfliktusára, felvetett problémájára, jelenségére ráhúzható, és mind a történetben, mind az életben elég deep, fájdalmas és igaz: a szabadság relatív.” Érdemes még megemlíteni Rene Denfeld regényét, az Elvarázsoltakat, amiről csak most A szolgálólány alatt tárgyalva tűnik fel, hogy szinte ugyanerről a tanulságról szól. O.O

Nézmények/Írmányok: Filmekben nem volt erős hónapom, alig néztem valamit. Még nagyon a hó elején az új Pókembert láttam, és örömmel mondom, hogy az valóban tetszett. Megírtam a véleményemet SFmagon róla, itt lehet elolvasni. Ugyanitt megjegyezném, hogy az írásaimnak otthont adó másik oldal, a Mandiner.sci-fi megszűnt, ez már hivatalos és végleges, így most már kevesebb lehetőség lesz belefutni a nevembe a netvilágban, bár egyébként sem nagyon írtunk már oda cikket, legutóbb talán áprilisban. Plusz nem is baj, hogy nem virít mindenhol ott a nevem, mert őszintén, annyira kiábrándító, ahogy az ún. közönség/közösség meg tud nyilvánulni, direkt félre tud érteni mindent, hogy olykor felteszem magamnak a kérdést, hogy mégis miért és kinek írunk, gyártunk tartalmat egyáltalán.

Sorozatos nézmények: Természetesen a Trónok harcát néztem és nézem én is nagy erőkkel, alig várok minden új részt, nagyon izgalmas évad ez a mostani, máris keresztülhúzta a számításaimat – azt hittem, később jutunk majd el a sztoriban erre a pontra. Gondoltam egyet, és újranéztem az első évadot, ami egyszerre volt vicces, meg kicsit szomorú. Vicces, mert nem tudom emlékszünk-e, de Tyrion haja gyalázat volt még az elején, amolyan Justin Bieberesen rendezett, Dany szemöldöke pedig fiatalságát hangsúlyozandó ki volt szőkítve, ami teljesen ellentmond annak, amilyen alapból Emilia Clark.  Plusz észre lehet venni sok apró utalást, ami csak visszamenőleg tűnik fel, akkor még senki sem gondolta volna, hogy gyanakodni kell. Szomorú pedig azért, mert sok elfeledett szereplőt lát az ember, és feltépődnek a sebek, például Renly bazmeg, mikor tartottunk ott, hogy még volt Renly, vagy amikor Robb épp beleegyezik, hogy elvesz egyet a Walder-lányok közül, hát látni, ahogy hajt a szakadék felé az egész mindenség, te pedig nem kocogtathatod meg a képernyőt, hogy srácok, óóóvatosan, neeem. Passzív befogadóként, egy jövőt ismerő, de cselekedni nem tudó Cassandraként ülsz, és várod, hogy a sors keze szilvára verjen. Mindemellett nemrég kezdtem el a Sense8-et, amiről egészen addig nem hallottam, míg ki nem derült, hogy kaszálták, és attól mindenki nagyon szomorú volt, aztán egy SFmagos sörözésen olyan jókat mondtak róla a többiek, hogy belevágtam, és váó. Elképzelhető fogok írni róla bővebben.

Utazmányok: Mivel a konstans dühödt állapotomat szakítja meg egy-két békésebb perc, és nem fordítva, gondolom a fejemre volt írva, hogy tököm tele van, és egy kedves kolléganőm megkérdezte, hogy “Vivike, te mikor mész nyaralni?” Én meg felröhögtem, mert nincs elfelejtve, ttuljadonképpen már meg van szervezve, de a népszokással ellentétben nem nyáron, hanem valóban csak szeptember végén-október elején megyek, úgyhogy én szépen az egész nyarat végig fogom fülelni, mikor kell valaki más feladatát is villámgyorsan ellátnom a sajátomé mellett. … De nyugodt tenger nem nevelt még kemény matrózt. Pláne kapitányt.

Inspirálmányok: Voltam az IKEA új, soroksári üzletében, vettem is pár dolgot, de saaaajnos vissza kell mennem, mert néhány cucc kimaradt, úgyhogy ha meg akartok keresni, valószínűleg hétfőn ott fogok ülni a gyönyörű, sárga STRANDMON fotelben, miközben azt duruzsolom neki, hogy ne búsúlj, bébi, most még nem jött el az ideje, de ha sok pénzem lesz, összeköltözünk. Minden IKEA-trip után újult erővel próbálom kitalálni, mivel tehetem szebbé, hangulatosabbá a kis lakást, lettek ötleteim, meg régi ötleteim, amiket soha nem valósítottam meg, mert lusta vagyok elmenni egy kurva színes nyomtatót keresni a városban, de… istenem, miért vagyok ilyen lusta?

A Hónap Zeneműve pedig egy ismert nóta lesz, ez azon kevés szeretett számok egyike, amiket játszanak is a rádióban, nem csak én túrtam fel érte az internetet.

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s