V. E. Schwab – Vicious | Victor (and Vivi) wondered about lots of things…

Éppen most  fejeztem V. E. Schwabtól a Vicious című regényt, és ennek kapcsán gondolkodtam el rajta, hogy a jó és a rossz harca persze izgalmas, de az igazi csemege talán mégis az, amikor a jó glóriája kicsit piszkos, a rossznál pedig van csoki. Ez pedig egy módon lehet még jobb – ha nem tudod, melyik szereplő melyik.

A Vicious tartalma röviden az, hogy egyetem alatt két srác megtalálja a módját, hogyan tehetnek szert kvázi szuperképességekre, viszont a procedúra miatt olyan események következnek be, amelyek nagyon romantikátlanná teszik az egész x-menkedést, és elkezdenek egymásra vadászni. Az indítékuk különböző: az egyikük kiválasztottként tekint magára, akinek joga van önrendelkezni, egy egész embercsoport létezése felett dönteni, a másik pedig személyes bosszúból, hosszú elnyomás és parkolópályára kerülés utáni keserűségből akar nekimenni az előzőnek.

Majdnem azt írtam, hogy nekem az utóbbi karakter a szimpatikusabb, de ez nem igaz, és éppen erről beszélek: Victort értem jobban, az ő karakteréből értek többet, mert a személyes sérelmeket még mindig jobban el tudom fogadni indokként arra, ha valaki elítélhető dolgokat tesz, mint az önbíráskodást egy totál szubjektív elv vagy ideológia mentén, de azért az mégis erős túlzás lenne, hogy mondjuk jobban kedvelem egyiket a másiknál. Ezek a srácok intelligensek, módszeresek, és bár ezek alapvetően jó tulajdonságok, olyan küzdelembe fognak, amelyben semmi sem túl nagy ár, a jutalom pedig megkérdőjelezhető. És ami ijesztő, hogy ez még csak nem is az erejük miatt van így. Meggyőződésem, hogy ha egyszerű emberek maradtak volna, akkor is kipattant volna köztük egy balhé, ami később egy vendettát von maga után, legfeljebb más lett volna az indikátor, és más eszközökhöz nyúlnának.

A csavar a sztoriban az, hogy ez valójában egy szuperhős-történet, legalábbis annak egy kifordított, nem túl hősies, gyarló változata. A szereplők poénkodnak a “szuperhős” és a “hős” kifejezésekkel, szóba kerül – szintén viccbők -, hogy köpeny és álarc kéne, a két delikvens neve Victor Vale és Elie Ever, ami szintén szemet szúrhat, ha tudjuk, mit talált ki Stan Lee a Marvelnél azért, hogy ne felejtse el a karakterei nevét: alliterációt. (Peter Parker, Scott Summers, Wade Wilson, stb.) Schwab szuperhős-bemutatásának egyébként sajnos több realitását látom, mint a gumiruhás megközelítésnek, mármint… lássuk be, ha valaha valakit megcsíp egy pók, nagyobb az esély rá, hogy Eli Ever lesz belőle, nem pedig Peter Parker. (De az is lehet, hogy úgy jár, mint én, és nem lesz semmilyen szuperképessége, csak nagyon fog viszketni a csípés helye pár napig, akkor is, ha kis x-et váj bele a körmével, mert az valamiért jobb, mint békén hagyni és nem piszkálni.)

A könyv világában akkor lesz valakinek természetfölötti képessége, ha az illető halálközeli élményt él át, és ennek az élménynek a körülményei, valamint a “visszaút” során beivódott gondolat határozza meg, mi lesz az, amit kap. Én ebbe az elméletbe beleszerettem, és elképesztően jól megállja a helyét a könyvben: elejét veszi annak, hogy elszaporodjanak a szuperképességű emberek, de lehetővé teszi, hogy a változás mesterségesen előidézhető legyen a főszereplők számára; személyre szabott és kiszámíthatatlan; kellően nagy trauma ahhoz, hogy kockázatnak minősüljön, és legyen visszatartó erő.

És még egy csemege, ami miatt úgy éreztem, ez a könyv most nekem beszél: a történet arról is szól, hogy ha kaptál valami kegyet, vagy valamit, amitől különlegesebb lettél, mint más, az nem jár automatikusan azzal, hogy valóban több és jobb lettél. Mint ahogy az sem jelenti, hogy rossz ember vagy, ha kiderül, hogy a kis pluszod a többség szemében nem kívánatos vagy veszélyes. A tetteid a fontosak. Ez azért érzékeny téma nekem, mert az utóbbi időben vettem észre, milyen sokan hajlamosak a környezetemben arra, hogy miután megtanultak két és fél bölcsességet, követeljék, hogy kérdés nélkül jobb embernek lássuk őket, és ne merészeljünk ellenkezni velük, akkor sem, ha a kép, amit mutatnak magukról, pont ugyanolyan taszító, mint eddig. A könyvben a következő a helyzet: Eli – saját véleménye szerint – más jellegű képességet kapott, mint Victor vagy a többiek, emiatt kiválasztottnak érzi magát, és úgy dönt, rá nem vonatkoznak a saját szabályai. Az olvasó azért látja, hogy ez gázos, mert a tettei, az amire használni akarja az ő úgymond “jó” képességét, nem támasztja alá azt, hogy valóban jobb ember lenne, mint bárki más, sőt.

Ő hősként tekint magára, Victor pedig – mivel nem ért egyet Eli céljával – kénytelen magát az ellenfeleként, vagyis “gonoszként” meghatározni. Természetesen nem tartja annak magát, de ha Eli kisajátította a pozitív oldalt, neki csak a negatív maradt, mivel egy térfélen semmiképp sem állhatnak. Ezt azért értem, mert csinálom. Nekem sem okoz problémát magamra venni olyan jelzőket (fafejű, hitetlen, egyszerű, éretlen, stb.), amiket egyébként nem tartok igaznak, vagy legalábbis nem érzem magamban markáns vonásnak, ha azzal egyértelművé tehetem, mennyire elhatárolódom mondjuk egy meddő és irritáló vitában a másik álláspontjától, sőt, nem is, inkább attól, ahogy az álláspontját képviseli.

Nekem nagyon sok mindent mondott, másnak lehet, hogy másról szól, de a magját a könyvnek meg lehet találni egyetlen idézetben: “Victor wondered about lots of things. He wondered about himself (wheter he was broken, or special, or better, or worse) and about other people (wheter they were all really as stupid as they seemed).” Ez kicsit rímel a blogom fejlécére választott Quentines idézettel, amit azért szeretek, mert görbetükröt mutat nekem, és valószínűleg hasonló okok miatt tetszett meg annyira ez a Victoros is. Emiatt talált be nálam nagyon a Vicious, pedig egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ilyen deep lesz, vagy legalábbis hogy ennyire rezonálni fog sok olyasmivel, ami engem aktuálisan nagyon foglalkoztat.

 

Reklámok

V. E. Schwab – Vicious | Victor (and Vivi) wondered about lots of things…” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s