2017 | április

A HÓNAP ZENEMŰVE. *headbang*

KÖNYVEK: nagyon próbáltam a molyos listázás, a személyes preferenciák és a recenziós példányok között úgy szörfölni, hogy ne fulladjak meg, és még élek, de nem tudom mi lesz májusban. Azért (is) volt nehéz most olvasni, mert kiesett egy hét egy olasz villámnyaralás miatt, és külföldön nem az olvasás az elsődleges tennivaló, nekem legalábbis nem nagyon jön olyankor, hogy előkapjam a könyvet. Áprilisban több olyan regényt is olvastam, amikre nagyon sok ismerősöm rá volt gyulladva, azt gondoltam, nekem is nagyon tetszenek majd, de ironikus módon éppen ezek a közönségkedvencek nem hatottak meg. Így viszont a Pinky az abszolút nyertes. Még hónap elején olvastam, de most, még hetek, majdnem egy hónap múltán is gyakran eszembe jut belőle egy-egy jelenet vagy karakter.

FILMEK: neeem, ez most elmarad. Egyszer voltam moziban, A kört néztük meg (nem azt a kört a horror-kislánnyal, hanem a másikat), és nem mondom, gondolatébresztő volt, de el fogom olvasni a könyvet, mert én ezt az iszonyú lapos és mindennek teljesen ellentmondó befejezést nagyon nehezen fogadom el. Valahogy kimaradt sajnos a Ghost in the Shell, amit most már kezdenek serényen levenni a mozik műsoráról, pedig kíváncsi voltam rá. Úgyhogy a filmekkel nem volt mostanában szerencsém.

SOROZATOK: befejeztem a Legion első évadát, erről itt is írtam hosszabban. Az űrt, amit Black Sails utolsó részével együtt maga után hagyott, a Harlots töltötte be, ami nagyon leegyszerűsítve két XVII. századi, londoni bordélyház rivalizálásáról szól, és talán hihetnéd, talán mondhatnád, hogy ez egyáltalán nem izgalmas, de én meg azt mondom: sok csaj, pénz, csipke és púder. Persze, hogy meg fogják tépni egymást néha! És hogy ne csak a rúzsok pirosát lássam: belekezdtem az Into the Badlandsbe is, ami véres. A vér piros. Ezért írtam azt a rettenetet, hogy “rúzsok pirosa”. Hogy így… szellemes legyek. … Igen. … Szellemes… he-he…

lapozzunk.

JÁTÉKOK: Végeztem a Witcherrel és a két kiegészítőjével. Van még itt-ott pár kincsvadászat vagy másodlagos küldetés, de egyszerűen már túl jó vagyok az ilyesmihez. Kérlek, én már háromszor is megmentettem a világot a pusztulástól, ugye nem gondolja komolyan senki, hogy leállok bagóért cseszekedni az óriás százlábúval valami búzatábla mögött, ugye? Ha valóságban nem lehet ekkora arcom, legalább witcherként hadd húzhassam már meg a határaimat, köszönöm. Ráadásul valahol útközben valódi gwynt-mastermind lettem, tehát még csak ezzel sem tudok bohóckodni. (Ha valaki kíváncsi lenne: igen, bétáztam a Gwyntben, és nem, nem tetszett.) Nem engedtem el a dolgot, még az is lehet, hogy nekiállok unalmas óráimban felderíteni a térkép ismeretlen részeit, és lesz itt még újrajátszás vastagon, de most inkább átnyergelek a Witcher-könyvekre. Kapcsolódó esemény: el tudtam menni az idei Könyvfesztiválra, ahol éppen a könyveknek a szerzője, Andrzej Sapkowski volt az egyik vendég (azért ehhez kell érzék, hogy pont abban az évben gyógyulj rá valamire, amelyik évben lehetőséged van találkozni a Forrással), és lett dedikált Fecsketornyom nekem is. A szerző úrról pedig annyit tudok elmondani, hogy egy troll, annak minden jó és rossz tulajdonságával.

CIKKEK: egyszer jelentem meg áprilisban, az SFmagra írtam az Assassin’s Creed filmkönyvről egy ismertetőt, ez itt érthető el.

ÉLMÉNYEK: említettem, hogy Olaszországban jártam, erről is írtam egy beszámolót, és hallelujah, felfedeztem, hogy be lehet ágyazni Instagramról képeket a bejegyzésbe, úgyhogy némi képanyagot is tudok mutatni mellé. Amint onnan hazajöttem, megkezdődött a nagy futásom második felvonás: családi jövés-menés volt, ami elég kimerítő volt, mert életemben először fullba’ nyomtam a vendéglátói szerepet, de elégedett vagyok mindennel, jól leprojektmenedzseltem azt az egy-másfél hetet, szóval ahogy Ceasar mondaná: Ave én!

EGYÉB: április tulajdonképpen arról szólt, hogy a nem megfelelő emberek (értsd: nincs közünk egymáshoz/nincs közöm az aktuális hasfájásához/egyszerűen csak nope) érezték úgy, hogy feltétlenül hozzám kell szólniuk (értsd: rám kellett okádniuk valamit, amihez nincs közöm/úgy érezték, nekik kell helyre igazítaniuk engem, amiért nekik van hasfájásuk/egyszerűen csak nope), azok a személyek viszont, akiknek majd megveszek két szaváért, mélyen hallgattak (értsd: szar a “nope”-ok oldalán lenni).

Nagyon bízom egy kicsit eredményesebb májusban. És a nagyon, az úgy értendő, hogy már be is karikáztam június 1-et, mint lehetséges Armageddont.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s