1 éves a blogom

Várni szerettem volna május 1-ig, amíg kikerül az áprilisi hónapzáróm, és abban akartam elmondani, hogy egy éves lett a blogom, de ma felköszöntött a WordPress, és ettől olyan ünnepi hangulatba kerültem, hogy kész, ennyi, ha ma van a szülinap, akkor ma ünneplünk, pont.

A tegnapot véletlenül pont olyan személyek TÁRSASágában (merthogy társasoztunk, hö-hö) töltöttem, akiknek szintén van blogjuk, de ők már kétjegyű évfordulók közelében járnak, és nyilván hozzájuk képes egy év micsoda, semmi, de én azért büszke vagyok rá, hogy anno elkezdtem, mert nagyon féltem tőle. Nem esik nehezemre az önkifejezés, sőt, néha igazán lentebb tekerhetném a lángot, de mégsem volt magától értetődő, hogy nyilvános blogot vezessek. Amint látható volt eddig, és lesz is a jövőben, elég szabadon válogatom meg a szavaimat. Ha már egy téma eljut odáig, hogy írni akarok róla, és közzé is teszem, nincs cenzúra, viszont azzal kapcsolatban, hogy miről írjak, és mit merjek közzétenni, még mindig rengeteg gátlásom van, és nem is vagyok biztos benne, hogy le akarom őket győzni. Nem akarom ugyanis itt élni az életemet, ha értitek, mire gondolok, viszont nem tagadom, nagyon jól esik itt sajnáltatni kipuffogni magam, ha valami banális dolgon felmegy a pumpa. Viszont sok jó ötletem is végezte a kukában a gondosan elnyomott, de azért nyomokban létező önbizalomhiányom miatt.

Célom még mindig nincs ezzel az oldallal. Unaloműzés. Közléskényszer. Szórakoztatás. Talán ezek, de az, hogy ezt nyilvántartott, esetleg szakmai szinten csináljam, nem reális lehetőség, és ezt sem bánom. Nekem azok a bókok, amiket kapok, hogy milyen jól esett egy nehezen induló hétfő reggelen olvasni egy bejegyzésemet, vagy ha valakinek a “szórakoztató” blogokról beszélgetve beugrik az enyém is, tökéletesen kielégítőek.

Azt nem mondom, hogy nem szeretnék fejlődni, dehogyis nem, természetesen mindenben érdemes és akarok is fejlődni, a ruhahajtogatásban is, a XVII. századi cipőkészítési technikák ismeretének is vannak szintjei, és az Excelek sikeres kezelése is több lépcsőfokból áll, így a blogolásban is lehet előrébb lépni, de hogy is mondjam… nem veszek meg azért, hogy gyűjtsem a kattintásokat, nem érzem úgy, hogy trükköznöm vagy változnom kéne azért, hogy minél többen olvassanak. Mert úgysem fognak, mert idejönnek, oszt’ úgyse tudják, ki fia-borja vagyok, és mit akarok.

Ha te egy olyan személy vagy, aki mégis rendszeresen olvas, vagy legalábbis már ismeri egy minimum szinten azt, ami itt zajlik, akkor neked azt tudom ígérni, hogy amit eddig kaptál, azt ezután is meg fogod itt találni, ebben hiba nem lesz. Ha meg valamilyen úton-módon a második év még jobb lenne, mint az első, nos, akkor azt hiszem, mindketten nyertünk.

Ha pedig te egy vadidegen vagy, akkor SZIA, és olvasd el ezt, ezt a Legió című sorozatról írtam, amit ajánlok figyelmedbe, mert jó sorozat.

Advertisements

1 éves a blogom” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s