6 fiktív szerencsétlen, akikről nem hiszem el, hogy találtak maguknak párt

Valentin-nap van. A cím pedig magáért beszél. Kezdjük.

  1. Tarzan (Tarzan) – a pasi sosem látott még embert, nem tud beszélni, valószínűleg gödörbe végzi a dolgát és még csak nem is zavarja, ha nézik művelet közben, bizonyára állatira bűzlik is, és Jane mégis beleszeretett. Nem vágom.
  2. Veronika  (Paolo Coelho: Veronika meg akar halni) – ködös emlékeim vannak erről a könyvről, egyrészt azért, mert hat éve olvastam, másrészt azért, mert lázas betegen sikerült találkozni vele, de az megvan belőle, hogy Veronika tipikusan az a karakter, akiről el van mondva, hogy valami nagyon nagy fájdalma van, de nem igazán érthető, hogy tulajdonképpen mi is rágja szegény lányt, és ez egy dolog, van ilyen, de ugye ott tengeti a napjait egy szanatóriumban… és a nagy nyomorában csak tud találni magának egy kattant srácot. Ez valódi tündérmese, egy millióhoz az esély egy ilyen találkozásra – Veronika öngyilkos akar lenni, bezárják a létező legnyomorúságosabb helyre, és ott megtalálja igaz szerelmét. Fergeteges.
  3. Miriam Black (Chuck Wendig: Vészmadarak) – Állítom, én női karaktert… de miért is specifikáljuk ezt nemekre – úgy általában karaktert még életemben nem gyűlöltem úgy, mint ezt a picsát. Ez nekem nem “erős nő”, ez nekem egy neveletlen és összeférhetetlen gyökér, akit nem integrálni kell, hanem száműzni. Nagy szívfájdalmam, hogy a története egy ponton összefonódik egy szerencsétlen kamionossal, aki kajak elhiszi, hogy bármit is lehet kezdeni egy ilyen majommal, mint Miriam, sőt, meg lehet menteni. Persze Miriam folyton mondja neki, hogy nem (legalább van önismerete), de nem, ez a pasas olyan hűséges hozzá, mint egy kiskutya. Hát akko’ menjél utána, Louis, menj, és sok sikert.
  4. Sárkány (Naomi Novik: Rengeteg) – Ha igazán fájdalmat akartok okozni nekem, írtok egy könyvet, amiben Miriam Black és Sárkány együtt szerepelnek, és behazudjátok, hogy ez az új Lawrence, hogy mindenképpen elolvassam. De figyelmeztetlek titeket, a kezelésem költségeit nem verhetitek anyámékra, nektek kell fizetni. A Sárkány – ó, boccsánat, Szarkan, amikor már személyes közelségbe kerül vele a történet főszereplője, Agnyeszka, akkor már Szarkannak hívjuk, csak hogy kényelmesebb legyen a nyelvnek és ne hangozzon szürreálisan – egy lúzer. A szókincse annyit kifejezést tartalmaz, ami ahhoz kell, hogy ki tudja fejezni, milyen tudatlan/rendetlen/érthetetlen a másik, és ennél se többet, se kevesebbet. Állítólag ősöreg, de mégis rendre meg tudja lepni egy tinédzser lány, túl tud járni az eszén, okosabb tud lenni, mint ő valah volt, és valamiért az első varázsige, amit meg tud tanítani ennek a csajszinak, az az, amivel báli ruhát lehet varázsolni. So varázsló, much tekintély, very életszerű. Ez egy igazi szerencsétlen, Agnyeszka egy ponton mégis a karjaiba omlik. Egészségére neki is.
  5. Heathcliff (Emily Bronte: Üvöltő szelek) – Heathcliff egy szadista. Tulajdonképpen ő volt saját korának Christian Grey-e, és mint ilyen, én fel nem foghatom, miért emelte az olvasóközösség ilyen magas piedesztálra. Az Üvöltő szelek sokak emlékeiben úgy él, mint egy epikus szerelmi történet Heathcliff és Cathy között, de azt elegánsan elfelejtik, hogy Heathcliffet egy jobb korban pszichológus kezelte volna valami eldugott helyen, ahol friss a levegő és kedvesek az ápolók. Ettől függetlenül fantasztikus ez a regény, érdekes karakterekkel, Heathcliff is az, de én az ilyen fickók iránt inkább tudományos érdeklődést mutatok, mint személyeset.
  6. Sweeney Todd (Sweeney Todd) – Mrs. Lovettet eléggé ette a fene Toddért, de ez csak azért lehetett így, mert ő is kattos volt, amúgy látnia kellett volna, hogy a pasival már csak ránézésre sem stimmel valami. Ha egy ilyen kinézetű fickó a közelemben élne, és kiderülne róla, hogy borbély, tehát rendszeresen hozzáfér szúró-vágó eszközökhöz, én bólintanék, hogy ühüm, kúl, akkor holnap találkozunk, aztán hazamennék, elővenném a sporttáskámat, belepakolnám a legfontosabb holmijaimat, megkeresném vonalzóval egy térképen, hogy légvonalban melyik település van legmesszebb a jelenlegi lakhelyemtől, odamennék, aztán még mennék négyszáz kilométer, majd ott új életet kezdenék. De Mrs. Lovett szereti Mr. Toddot. Egyedül Mr. Toddon múlt, hogy ez nem lett happy end.

NA DE azt, akit szeretünk, azt mindig kicsit szebbenk és jobbnak látjuk, nem igaz? 🙂

Ahogy ma az egyik kollégámnak megírták sms-ben: áldott, békés és eredményekben gazdag Valentin-napot kívánok mindenkinek! 

 

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s