2017 | január

Vivi: – Anya, anya, apa, apa, lett olvasói igény arra, hogy a blogon néha, mondjuk havonta gyűjtsem össze a cikkeimet, amiket máshova írtam, de nem akarok csak úgy odalökni három linket, úgyhogy arra gondoltam, hozzá kéne tenni valamit még. Szerintetek mit, milyen témát vagy ilyesmit lehetne még összeszedni?
Anya: – A szennyest.

Ezzel a másodfokú égési sérüléssel üdvözölnék mindenkit az első hónapzáró posztom legelején. Bár a fenti kérdésemre nem kaptam olyan választ, ami a) együttműködő lett volna, b) ne alázott volna porig, mégis megpróbálom a publikált cikkeken túlra is kiterjeszteni a bejegyzés hatókörét. A formátuma még tesztelés alatt áll, mert mindaz, ami olvasói szempontból praktikus lenne, totál ellentmond a gondolatmenetemnek, úgyhogy nem ígérem, hogy jövő hónapban nem egy lista vagy egy elbeszélő költemény fog itt állni. Mindenesetre… január.

Először is, stratégiai érzékem azt súgja, az elejére rakjam be a Hónap Zeneművét, hogy a posztot olvasva mindekinek legyen mit hallgatnia. Ezt meló közben fedeztem fel. Már épp kezdtem meditatív állapotba kerülni az Excel táblázatom baszkurálása közben, mikor egyszer csak a Spotify feldobta ezt a számot, és rögtön felébredtem tőle. Kicsit indie-s beütése van, a refrén zúzda, és az egész nagyon fülbemászó, ráadásul még szövegét is nagyon magaménak érzem. A Hónap Zeneműve tehát: Airways – One Foot

Ami azokat a bizonyos cikkeket illeti, mert hát valójában azok miatt van ez az egész hacacáré: januárban háromszor jelentem meg. Először is rögtön hónap elején, a szülinapomon ott volt A szivarhajó utolsó útjáról írt hosszabb, nem annyira ajánló, mint inkább elemző írásom, ami a Mandiner.sci-fi egyik új rovatában, a Nincs kifogásban kapott helyet. Itt olvasható. Később szintén ide született Bartos Zsuzsa regényéről, az Alkonyőrzőkről egy ismertetőm, ami nem igazán volt az én stílusom, magamtól nem vettem volna le a polcról, de találtam benne jót. Itt az írás. És végül A Nagy Fal c. filmet is kicsit szétanalizáltam. Ebből abszolút én ajánlottam a cikket azután, hogy civilben, családilag láttam a moziban, mert úgy éreztem, van mit mondani róla, még akkor is, ha nem hibátlan (sőt, akkor a leginkább), és beleillett a missziómba, miszerint hívjuk fel rá a figyelmet, hogy csak azért mert valami nem hibátlan, attól még nem szar, oké? Ezt hangsúlyozva írtam róla ide.

A hónap során olvastam önszorgalomból is, bár a számokon ez alig látszik meg, mert összesen kettő, azaz 2 darab könyvet fejeztem be, ami a saját mércémet tekintve gyalázatos. Mentségemre legyen mondva, az egyik (Anthony Ryan: A tűzkirálynő) 760 oldalas volt. Hogy megérte-e? … Ez egy afféle “ha már idáig eljöttem, nem most fogom feladni”-típusú dolog volt, vagyis inkább dacból olvastam el, mint élvezetből vagy érdeklődésből. A másik a fentebb említett Bartos regény volt. Mindezek mellett további négy könyvet olvastam, amiket még nem fejeztem be. Mondhatjuk, hogy január nem az olvasmányélmények hónapja volt.

E hónapban kezdtem neki a Witcher 3.-nak, és te jó ég. Brutál időmennyiséget fordítottam rá: ha nem hazudik a rendszer, e sorok írásakor 93 beletett óráról beszélünk, ami… ami… én nem is tudtam, hogy egy hónapban van összesen 93 órányi szabadidőm. Mondjuk, ahogy a mellékelt ábra mutatta, valóban nem is volt, csak rá kellett nézni a mosatlanra, a szanaszét hagyott ruháimra, meg arra, hogy minden kudarc ellenére én nagyon próbáltam úgy vacsorázni, hogy közben egy pillanatra ne kelljen letennem a kontrollert, csak nem sikerült, szóval most porszívózni kéne, de én aztán nem fogok porszívózni. Hiszen Witcherezek. Tegnap kisúroltam a mosogatómat, addig sem játszottam. Legyen elég ennyi. Legyen elég.

Ebből következik, hogy filmezni sem filmeztem olyan sokat, bár moziban háromszor voltam. Az éjszaka törvénye múlt hét óta megy, és ha jó gengszterfilmet akarsz látni, plusz nem riadsz meg a szívbemarkoló, mély emberi sorsoktól, ezt nagyon ajánlom. Az egyik kedvenc íróm, Dennis Lehane írta a film alapjául szolgáló regényt, tehát ha valamiről tudtam, hogy szuper lesz, az a forgatókönyv, de minden egyéb téren is nagyon jó alkotás ez a film. A hónap legjobbja, sőt, az évé is eddig. Ami nem nagy szó, mert egyedül a Nagy Fal és a Resident Evil 5. volt még nálam versenyben, ezeket láttam, és hát LOL.

Sorozatok terén a Vikings volt az egyetlen, amit valóban szívesen követtem. Az is igaz, hogy a Witcher átrendezte a prioritásaimat, kétszer is meggondoltam, mi érdekel annyira, hogy tényleg, de tényleg kiszálljak a játékból miatta. A Westworld és a Sherlock nem tartoztak ebbe a kategóriába, ezt a két sorozatot egyelőre parkoltatom. Vagy én nem vagyok in the mood, vagy valami nem stimmel velük, ez majd kiderül, ha folytatom őket (mert folytatni fogom őket). A Sherlock 04/01-et láttam, de bevallom, Martin Freeman színészi játékának dicséretén kívül túl sok mindent nem tudok elmondani róla, ráadásul még ez sem újdonság. A Westworlddel talán az a gond, hogy darabolva nézem, akár hetek is eltelhetnek két rész között, ami elég hangulatgyilkos, de a második rész óta nincs motivációm. A Vikings azonban egy nagyon bátor húzással újra megtalálta önmagát, és csak azt sajnálom, hogy már megint évadzárónál tartunk. Hogy telhet ilyen gyorsan az idő?

Január szociális szempontból elképesztően intenzív volt, ami szép paradoxont képez azzal, hogy a Witcher olyan kockasági szintre juttatott, hogy mára tulajdonképpen minden kapcsolatomnak el kellett volna halnia, de nem, nemhogy nem haltak el, még olyan emberekkel is töltöttem időt, akikre korábban nem is gondoltam volna, de lám, és nagyon örülök is neki. Van, akivel most volt lehetőségem először igazán jót beszélgetni, volt, akivel a korábbi szimpátia ellenére mintha csak most kezdene beérni az igazán jó viszony. Mindemellett volt sajnos olyan is, aki hát ha nem is az életemből, de mindennapjaimból kilépett – ez konkrétan egy nagyon kedves kollégától vett búcsút jelent, és ilyet nem is éltem meg még ezelőtt.

Mindenki azt mondja, hogy január borzalmas volt, meg úgy általában a tél is az, és fúj, legyen már vége. Én óvatosabb vagyok, szerintem nem volt ez olyan rossz hónap, nekem legalábbis nem. Ha nem is lett a legproduktívabb időszakom, ha nem is örvendtem kicsattanó egészségnek, egy-két kisebb lélektani határt elértem, ami remélem, hogy a jövőben a hasznomra lesz. Azt vettem észre magamon, hogy talán a tudatos magnéziumbevitel, talán valami újévi erő, talán a játék nyújtotta totális kikapcsolódás az oka, de mintha könnyebben túl tudnék lépni dolgokon. Mintha januárban hamarabb hevertem volna ki a sokkokat, mint bármelyik szabadon választott 2016-os hónapban. Nem mondom, hogy minden lepergett, de… de valami van. Gut. Ennek örülök. Megérdemlek egy kis könnyített pályát.

Advertisements

5 hozzászólás Új írása

  1. RZednik szerint:

    Vivi, nézzed a Dirk Gently-t, felüdülés lesz, hidd el! 😉

    Kedvelés

    1. captainv szerint:

      erről nem is hallottam még! 😮

      Kedvelés

      1. RZednik szerint:

        Hiba! 😀 Kéretik átgondolni a mielőbbi beütemezését megtekintésre!

        Kedvelés

      2. captainv szerint:

        IGENIS, URAM!!! 😀

        Kedvelés

      3. RZednik szerint:

        Na, ezt a hozzáállást szeretem! 😉

        Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s