“Uhhh, ez a pálya olyan nehéz volt, csak harmadjára sikerült, ikszdé.”

Szóval játszom ezzel a Witcherrel, írtam róla múltkor. Akkor épp egy nagy elakadási fázisban voltam: sehogy sem sikerült leteríteni egy gólemet, akit márpedig muszáj volt legyőzni a továbbjutáshoz, de körülbelül a nyolcvanadik kudarcélmény (értsd: meghaltam a francba) után arra jutottam, hogy ezt most akkor kicsit beszüntetjük. Nem egészséges ennyiszer meghalni.

Tapasztalataimat kianalizálva arra jutottam, hogy a megoldás a karakterfejlesztésben rejlik. Meglátásomat a küldetés-összesítő is igazolta, melyet egészen addig a pontig éppen úgy nem vettem komolyan, mint a virággyűjtögetést és a főzetkészítést, de arra is éppen úgy rácsesztem, ahogy erre, úgyhogy elfogadtam, hogy ehhez az akcióhoz, ennek a kínnak a túléléséhez minimum 6-os szintűnek kell lennie a witcheremnek, márpedig az enyém ekkorra épphogy 5-ös volt. Egy szint nem mindig számít, valószínűleg kettő se, mert 5-ösként megoldottam én 7-es szintű küldetéseket is, például úgy adtam vissza a szörnyek miatt elnéptelenedett falut az embereknek, hogy csodálkozom is, miért nem emeltek nekem szobrot, de nem baj, én mindent elfogadok. Azt is, hogy ha elérem a 6-ot, meg lesz oldva a problémám, a gólem meg lesz halva. Úgyhogy nem volt más hátra: barangoljunk. Mentsünk ártatlanokat, szerezzük tapasztalati pontokat, szerezzük jó cuccokat. Az nem baj, ha rondák, csak hassanak. Tudjátok, ahogy mondtam: ketté tudod vágni, muci, az ellenséget, vagy sem?

Nagy nehezen eljuttattam magam az áhított 6-os szintig. Megfáradtam. Sikerre szomjaztam. Visszacaplattam a gólemhez. Ez is egy külön kaland volt, de nem megyek bele. Elsőre nem sikerült. Másodjára sem. Viszont láttam, mennyivel hatékonyabb az új, külön speckó szörnyölő olajjal vagy mi a túróval bekent kardom, mennyivel több idő kell a gólemnek ahhoz, hogy kitapossa a belem, úgyhogy ezen felbuzdulva addig erőltettem a dolgot, míg egyszer csak meglett. Meglett. Meghalt. Kb. századik nekifutásra, de győztem.

Szerintem joggal hittem azt, hogy vége ennek a pályának. Úgy képzeltem, végre kijövök a föld alól, végre halad tovább a történet, végre nem kell már kerülgetnem a banyát, de erre pontosan ez a banya mit mond pánikba esve: “Ó, Geralt (ő a karakterem), azt hiszem, lesz itt még egy gólem.” … Enyhe pánikroham lett rajtam úrrá, de mint kiderült, fölöslegesen. Mert NAGY pánikrohamnak kellett volna lennie, ugyanis végül nem egy újabb gólem volt az. Némi közjáték után eljutottam egy fazonhoz, akinek koponya van a feje helyén, tetőtől talpig páncélban van, egy iszonyat nagy bárddal hadonászik, és semmiképp sem akar megdögleni, pont, mint a gólem, csak ő ráadásul valami pokoli kutya-szerű dögöket is rám ereszt néha, egyszerre hármat, hogy ne tudjak vele foglalkozni.

Csak azért nem sírok, mert kidolgoztam egy jó taktikát, ami, ha tökélyre fejlesztem, meghozhatja a sikert, csak sajnos helyezkedni nem tudok valami profin, ami kb. azt jelenti, hogy jó vagy, Vivi, okos vagy, király a logikád, nagyon, sipirc a Hollóhát asztalához, csak épp azt nem tudod, melyik gomb mit csinál. Bevallom, egy nagyon tuti ötletet egy youtube-os gameplayből szedtem, méghozzá azt, hogy két főzet helyett egy főzetet és KAJÁT készítsek be a csatára, és basszus igaza van! Most nem megyek bele, miért, de a szabályok, valamint a witcherek biológiai működése alapján kajak igaza van.

Ettől függetlenül már negyvenszer meghaltam. Jó, nem, de tizenötször minimum. Felfejlesztettem magam 6-osra, ami lehet, hogy másnak, gyakorlott RPG-seknek nudli, de nekem sok munkám volt benne, jó? És végre legyőzöm a gólemet, hallom a tapsvihart, állva kántálja a tömeg a nevemet, örülök, mert tessék, a türelem, a kitartás, a taktika, a rápihenés ennyit számít, íme, ez egy jó nap, szeretek mindenkit, erre a nyakamra küld a játék még egy ilyet, ami percenként felhentel, hiába vagyok már büszke 6-os, akkor is oda a sikerélmény, oda a remény, oda minden. Ez egy végtelen loop: odaugrom elé, majdnem sikerül, meghalok, újratöltés. Odaugrom elé, majdnem sikerül, meghalok, újratöltés. Odaugrom elé, majdnem sikerül, meghalok, újratöltés. És ez íííígy… sokszor. Rengetegszer.

És erre.. én barom… legörgetek a gameplay alatt a kommentekhez, és meglátom EZT:

screenshot-www-youtube-com-2017-01-05-22-17-07

Ühüm. Rendben van. Akkor jó. Persze. Minden oké.

*rage quit*

Advertisements

Egy hozzászólás Új írása

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s