Könyves mérleg – 2016

Szerettem volna egy (esetleg két) 2016-ot lezáró, összegzó posztot írni, de úgy elég nehéz, hogy már nem egy helyre írtam ilyet. Nem bánom, hogy más, sokkal látogatottabb helyekre kikerülhetett a véleményem, csak emiatt meg ezt a kis blogot érzem csonkának, bár ezzel biztosan egyedül vagyok, mert akkora látogatottságom azért nincs, hogy bárki életében űr támadjon, ha itt nem születnek meg bizonyos posztok. De annak a néhány embernek, aki kíváncsi rá, szívesen ideböffentek valamit arról, hogy mik voltak a 2016-os év (számomra) legjobb könyvélményei.

Van egyszer egy ilyen az SFmagon -> link. Ez az lista egy karácsonyi ajánló – az itt szereplő könyvekkel szerintünk meg szabad ajándékozni szeretteinket anélkül, hogy félnünk kellene tőle, hogy a fejünkhöz vágják őket. Filmet pedig ugyan nem szokás ajándékozni, de két ünnep között nézni mindenképpen lehet, sőt, javallott. Én könyvek közül a magam részéről nagyon tutira mentem, két mammutmárkát választottam, a Harry Pottert és a Star Warst – szerintem ezekkel egyszerán nem lehet idén mellé lőni. Az egyikkel kicsit képmutató vagyok, a másikkal meg hazabeszélek, de a karácsony szellemének dec. 27-én még ki kell tartnia, nem bánthattok. Ünnepi/két ünnep közötti néznivalónak a Deadpoolt raktam be, és csak félig poénból. Szerintem tényleg jó ötlet két negédes, csilingelő zenés, nagyon amcsi karácsonyi film között egy ilyen pihent, unortodox cuccot beszúrni.

Ugyanerre az oldalra született egy 2016-os évet összegző lista is. Ahány szerző, annyi szempont, cél, úgyhogy nagyon izgalmas cikk lett belőle -> link. Felhívnám a figyelmet arra, hogy micsoda agytröszt voltam, hogy a korábbi cikkben még ajánlottam a HP-t, itt meg bevallottam, hogy csalódtam. Nos, nem arról van szó, hogy szart ajánlanék, mert hangsúlyozom: az a dráma szar. A személyes véleményem az egy dolog, viszont nem tudom nem észrevenni azt a lelkesedést, amit egyesekből, sőt, a legtöbbekből kivált. Talán sokan kicsit húzzuk a szánkat miatta, de nagyon sokan éppen emiatt kezdenek bele az eredeti könyvek újraolvasásába, örömet okoz nekik, és miattuk merem ajánlani karácsonyra ajándékként, nem magam miatt. “Az év lezárásai” pontban igyekeztem visszafogni azt a hisztériát és kétségbeesést, amit a leírtak miatt érzek: most, hogy ezeknek vége, fogalmam sincs, mit fogok olvasni így 2017-ben.

És a Mandiner.sci-fire is összeállítottunk egy hasonló listát azokból a könyvekből, amikkel idén dolgunk volt -> link. Innen én a Hajnalcsillagot, a Sötét anyagot és A koboldcsászárt kvalifikáltam, és hiába néztek rám csúnyán, én rendíthetetlenül kitartok a véleményem mellett. Főleg a Hajnalcsillag, meg általában Pierce Brown munkásságának ajnározásáért szoktam olyan nézéseket kapni, de nem ráznak meg, mert Beyoncé-ért még csúnyábbakat lőnek felém, volt időm edződni. Plusz az ajánlásom nem is azoknak szól, akiknek Pierce Brown nem jön be, hiszen mégis ki olvasna el egy harmadik könyvet valakitől, akitől nem tart sokra? Én a hozzám hasonló rajongókat akartam megnyugtatni.

Látható, hogy nagyon igyekeztem kerülni az átfedéseket főleg magammal, de kicsit mással is, mert olyan sok jó dolgot olvastam idén, hogy nem akartam ugyanazt a három könyvet előhozni mindenhol. SFF-fronton egy dolgot nem említettem, pedig nagy émény volt idén: Mark Lawrence novelláskötete, az Úti testvérek, de azért nem válogattam be sehova, mert az egy elég réteg dolog, nem találná meg benne az örömét csak úgy bárki, merthogy ismerni kell hozzá… ppfff, össze se szedem hány könyvet meg történetszálat. De erről írtam itt, az utolsó bekezdés szól erről, ha valakit érdekel -> link.

Ami a nem az SFF világát illeti: ha valaki kevésbé elrugaszkodott dologra vágyik, annak éppenséggel tudok egy szuper idei szépirodalmi könyvet ajánlani. John Williams Augustus című levélregénye ebben az évben nagyon nagy hatással volt rám. Van még jó könyve, a tavalyi Stoner, amit remeknek tartottam… egészen addig amíg nem olvastam az Augustust. Úgyhogy ezt mindenképpen érdemes meglesni azoknak, akik szeretnek lassabb, de cserébe mély folyású történeteket olvasni, akik érdeklődnek az ókori Róma iránt, és akik nyitottak a lélektani, emberi sorsok összefűződését boncolgató művekre.

Ez volt a 2016-os merítés, vagyis azok a könyvek, amik idén jelentek meg. Nem idén megjelent, de idén olvasottak közül szuper élmény volt Ernest Cline Ready, Player, One-ja, ahogy azt az SFmagon kifejtettem, a Danubia Simon Windertől, ami egy Habsburgokról szóló, kicsit könnyedebb hangvételű történelmi… há’ nem regény, de nem tudom, mi ez. Cucc. Aztán A titkos történet Donna Tarttól, ami instant kedvenc lett, szintén idén ugrott a kezembe, és milyen jól tette. Alig várom, hogy elkezdjem az írónő másik könyvét is, ami már megvan, de még nem jutottam hozzá, mert olyan fuckin’ sok a könyv, hogy alig bírom.

És volt idén újraolvasás is. Leporoltam az én nagy szerelmemet, a Széthullott Birodalom-trilógiát, és meggyőződtem róla, hogy még mindig nagyon szeretem, és shame, hogy annyi mindent elfelejtettem belőle az első olvasás után, de legalább arra jól emlékeztem, hogy elég baba az egész.

Úgyhogy 2016 elég klassz volt könyves szempontból. Számadatokkal nem strapálnék senkit, nem túl reprezentatívak, mert összemosódnak a munkával is, azt meg nem számítom olyan olvasásnak. Na jó, nagyságrendi belövésnek azért jó: 62 jegyzett olvasásom van a molyon. Ebben van olyan, ami munka, vagyis szerkesztés, illetve van olyan szerkesztés is, ami nincs közte. Reményeim szerint idén még legalább egyet hozzácsaphatok, a Pendragon-legendát, az ugyanis a jelenlegi poszt-karácsonyi, poszt-mindeni, lazítós olvasmányom.

Minden, ami ezután jön, az már 2017.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s