Egy éve a Birodalomban

Nem erről akartam írni, de végül annyira erre lökött a csillagok állása, hogy muszáj. (A másik opció az lett volna, hogy nyafogok, mennyire nem tudok most miről írni, tehát szerintem jó csere volt.)

Az van, hogy ma egy éve vettem át az albérletem kulcsait, vagyis ma egy éve költöztem el otthonról. Bár a december 5. megvolt az emlékeimben, és azzal is szembesültem már, hogy ma december 5. van, valahogy az agyam nem olvasta össze a két információt, ezért csak akkor tudatosult bennem, hogy ma évforduló van, amikor megláttam youtube-on, hogy az egyik kedvenc youtuberem, Lilly Singh a napokban költözött el az első lakásából… amit azokban a napokban vett ki, mikor én az enyémet. Ezen indult el a gondolatmenet, hogy jé, akkor kb. egy évet húzhatott le abban a kecóban, mert akkor költözött be, mint én, na várjuk, talán pont a napokban… és itt jön a mindblow.

Én most nem költözöm ki. Nem tudom, mikor fogok, de jó nekem itt. Sajnálom, hogy ez “csak” egy albérlet, nem tudhatom teljesen magaménak, bár néha, nagyképűbb pillanataimban szeretem azt mondani, hogy “oké, jó, nagyszerű vagy, de nekem meg van lakásom, “, de ilyenkor igazából ezt úgy értem, hogy “oké, én meg ki mertem tenni a lábam a szülői házból”. Igazából egy kicsit el is szorul a torkom, ha arra gondolok, hogy innen majd egyszer el kell menni, de az is tény, hogy nagyon vágyom arra, hogy ne kelljen lakbért fizetnem, és tudjam, ha a fene fenét eszik is, a tető a fejem fölött az enyém. Nem mintha most létbizonytalanságban élnék. Lekopogom, egyelőre kilátásban sincs, hogy kirakjanak innen, és remélem, ha majd menni kell, én dönthetem majd el, mikor tegyem.

Nagyon csinos hely lett egyébként. Vannak hiányosságai, például nincsen rendes ágykeretem a mai napig, a matracaim a földön vannak. A hálószoba úgy alles zusammen kicsit el volt eddig hanyagolva, még az íróasztal is csak pár hónapja laktam be – ugyanakkor az asztali lámpába még most sem vettem égőt. A nappali viszont több mint pofás lett. Nagyon az én ízlésem, kényelmes is, könnyen rendben lehet tartani, és nekem ezek a legfontosabb szempontok.

Pontosan egy éve ezt írtam arról a napról: “E jeles napon átvettem az albérletem kulcsait!
Van benne egy darab felfújható vendégágy, ami A Fekhely, és egy felfordított kartondoboz aka. éjjeliszekrény. Ettől akár ki is lehetnék borulva, de meglepő módon nem vagyok, egyszerűen csak élvezem a saját háztartás gondolatát, meg azt, hogy az egész olyan lehet, amilyenre csak szeretném. Arról nem is beszélve, micsoda segítség lesz nekem az, hogy végre van egy helyem Pesten. :’)
Annak örömére, hogy tényleg azt csinálok, amit akarok, vettem négy db. Star Warsos üvegpoharat, mert bakker az ééén konyhámban bizony Star Warsos lesz az üvegpohár!”

Később Birodalomnak neveztem el a lakást. Olyanokat írtam még ezzel kapcsolatban, hogy annyit takarítottam, hogy a három rétegnyi körömlakkom (az nem kevés!) is lemaródott, hogy nem volt kiskanalam, ezért evőkanállal kellett ennem a Nutellát, hogy az első éjszakám borzalmas volt, de még ezt se bántam, hogy nem volt internetem és tévém, ezért csak sorozatokat tudtam nézni a laptopomon, és akkoriban épp a Black Sailst nyomattam ezerrel, és Flint kapitány kicsit olyan volt, mintha a lakótársam lenne, annyira nem volt a takarításon meg az evésen kívül mit csinálnom még itt. Aztán ott volt az Epikus Padlósúrolás időszaka, ami egyben a totális mélypontot is jelenetette: túl sok lakkot kentek rá mielőtt jöttem, és nekem centiről centire kellett végigsikálnom szivaccsal az egészet, mert úgy ragadt, hogy arra bútort nem rak az ember, főleg nem szőnyeget, és a kezem már repedezett, olyan száraz lett, a karomban izomláz, elegem volt, hogy csúszni-mászni kell a padlón, de én erős voltam, és kitartó, egészen addig, amíg a főbérlő meg nem jegyezte, hogy oké, hogy felsikálom, de így akkor nem fog csillogni. Miután elment, elsírtam magam, mert addigra már minden éjszakámat erre szántam, haladtam, de még sok volt előttem, és arra gondoltam, hogy faszér’ nem volt nekem jó anyáméknál, de a sikáláshoz elég jó motiváció, ha az ember felhúzza magát, úgyhogy folytattam, mert engem nem érdekel, hogy nem csillog, de legalább rá lehet lépni anélkül, hogy odaragadnál, és ez kb. pont az, amit egy padlótól elvár az ember, már ha nem a Versailles-i palotáról beszélünk, mert ott tényleg ciki, ha nem csillog. A sikerben szerepe van egyébként az egyik gimiből megmaradt barátomnak is, aki valami atomfegyverhez hasonlítható vegyszert hozott a műhelyből, ahol dolgozik, és azzal mostunk fel, és hálában megkínáltam tepertővel, amit a földön ülve kellett megennünk, mert nem voltak bútoraim, de így ez talán még jobb is volt. Mellesleg ő volt az első vendégem.

Ilyen emlékeim vannak az egy évvel ezelőtti, nagyon kezdeti állapotokról. Azóta tényleg sokat fejlődtünk, nemcsak a lakás, én magam is. Továbbra sem hiszem, hogy jó háziasszony lennék, de meglepő örömet lelek abban, ha megvendégelhetek embereket. Nem tudok sütni-főzni, de ha csak egy kávét csinálhatok valakinek az ÉN készletemből az ÉN konyhámban, már az jól esik. Tetszik, hogy nem arra vagyok kárhoztatva, hogy legyen egy gyerekszobám, és ott gyerekeskedjek, hanem nem, most már egész 50 négyzetméteren gyerekeskedhetek: itt bizony a nappaliban Deadpool és Thor poszter van, a klotyóval szemben Aljas nyolcas, az előszobában Zsivány Egyes.

Felmérni sem tudom, mennyivel könnyebb, hogy immár nem 3+ órát kell egy nap megtennem a lakhelyemtől a belvárosig, hanem csak maximum másfelet, de akkor már tényleg lassúak vagyunk. Van, hogy fél óra alatt beérek, ami számomra, aki mindig a lehető legtávolabb lakott attól a helytől, ahova napi szinte kellett bejárnia, valami felfoghatatlan csoda. Ezzel együtt a szociális életemnek nem kell, hogy késő délután vége legyen, mert már nem kell aggódnom az utolsó hév indulása miatt – van éjszakai közlekedésem. Ez jól jött volna akkor, mikor még volt is némi kedvem meg energiám éjjelente bulizni, de most sem jön rosszul, ha elhúzódik a céges vagy a molyos sörözés.

Úgyhogy döbbenet, de itt tartunk. Sokan kérdezik, hogy szeretem-e, nem rossz-e egyedül. Az elején még kapásból rávágtam, hogy úristen, dehogy, pont erre vágytam, és így is volt. Mostanában viszont, lehet, hogy a rossz pasz teszi, de azt vettem észre magamon, hogy kicsit elkezdett hiányozni az otthon, mármint az otthon otthon, de ez nem olyan idegtépő, folytonos hiány, ami ellen muszáj tenni – ez rosszabb, mert attól tartok, olyan alapvető érzésről beszélünk, ami nagyjából az ember élete végéig tart. Ha egyedül van, az ember amúgy is hajlamos túlgondolni a dolgokat, és nekem ezek a gondolatok általában azt eredményezik, hogy úgy érzem, lemaradok vagy kimaradok, hogy úgyis annyiszor van az ember arra kényszerítve, hogy ne legyen otthon otthon, és ennek fényében kifejezetten azt választani, hogy ne legyen ott, egyszerűen érthetetlennek tűnik, de a gyakorlat valahogy meg azt mutatja, hiába kapálózom, nem az a dolgok természetes állása, hanem ez, ahogy van. Biztosan nem gondolkodnék ilyeneken, ha lenne lakótársam, élettársam, akármim, aki leköt, és nem én vagyok, de azt meg egyelőre nem igénylem. Mármint szimpla lakótársat egyáltalán nem, az élettárs meg nem olyasmi, amit csak úgy be lehet rendelni, az akármi alatt meg leginkább egy cicát értek, de arra meg anya azt mondta, hogy amíg neki kell hozni-vinnie otthon otthon és a Birodalom között, addig nem lesz cica, úgyhogy annak a kis puha köcsögnek, akit majd egyszer társamul és egyben ellenfelemül választok, még várnia kell.

Szóval végső soron ez a lehető legjobb forgatókönyv most. Ha majd nem lesz a legjobb, akkor lépünk, de most maximum egy velencei palazzo-ért lennék hajlandó elhagyni ezt a lakást, vagy egy skót kastélyért, amiben már ismerik azt a nemes és hangzatos kifejezést, hogy “fűtés”. Nem tudom, kívánjak-e magamnak még egy teljes évet, de akármennyi van még itt hátra, az legyen ilyen szupi, mint a mögöttem lévő időszak.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s