Shuffle Kihívás

Képzeljük el, hogy az életem egy film, amihez jó lenne megfelelő zenei aláfestést találni. (Mondjuk ez már egyszer megtörtént, de az másik kihívás volt. Nem tehetek róla, szeretem az ilyesmit.) Ennek érdekében keverésre kellett állítanom a zenéimet, most én a Spotify-on tárolt összes számot bedobtam a kalapba, legyen csak minél reprezentatívabb a végeredmény, és a kihívásban megadott jelenetekhez, részekhez mindig a soron következő dalt kell passzintani, és ebből tőlem függetlenül rajzolódik majd ki, mi fog szólni a kulcsfontosságú jelenetek alatt. Ez kvázi olyan érzés, mintha most mutatnák meg nekem, a fontos embernek, hogy a filmem soundtrack-felelőse – nevezzük Johnny-nak – mely számokat tartotta érdemesnek arra, hogy méregdrágán megvegyük a felhasználási jogait és színesítsük velük életem remélhetőleg izgalmas és boldog történetét.


Opening credit / Főcímdal: Aerosmith – Eat The Rich

100 pontos indítás. Ennél. Királyabb. Főcímzenét. Nem. Is. Lehet. Ta. Lál. Ni. Ha ez ilyen mederben folyik tovább, az életemről szóló film egyszerűen mestermű lesz, erre nincs jobb szó. Ha én meghallanám ezt a számot egy film legeslegelején, azonnal elöntene az adrenalin. Gyerünk, Johnny, csak így tovább.


Waking Up / Kb. ilyen napkezdős, ágyból kikelős jelenet: Dead or Alive – You Spin Me Right Round

Aha, jó, ennyi még nem elég ahhoz, hogy megijedjek. Lehet, hogy ez csak azt jelenti, hogy életem filmje humort is fog tartalmazni, azzal meg nincsen baj. Igaz, semmi alapja nincs ennek a lilás, tinci-tánci hangulatnak, mert ahhoz, amikor én kimászok az ágyból, inkább valami gyászindulót kéne választanunk, annyira tragikusan élem meg, de mondom, ez nem probléma, legalább nevetnek egy jót a nézők, ráadásul még az öniróniára való hajlamomat is kihangsúlyozhatjuk vele. (Ja, hogy ez a dal mit keres egyáltalán a playlistemen? … Ne bántsatok. Mindenkinek van sötét oldala.)


First Day at School / Első nap az iskolában: Diana Ross – Ain’t No Mountain High Enough

Rendben, nem rossz. Nem mintha valaha is ekkora örömnek éltem volna meg az iskolát, de nem baj, egy kis ferdítés minden életrajzi filmben szokott lenni. Sugallhatja ez a dal azt is, micsoda reményekkel és elszántsággal álltam neki a sulinak, legalább drámaibb lesz a kontraszt a későbbi jelenetekkel. A szöveggel meg nem foglalkozunk.


Love / Szerelem: A Perfect Circle – The Outsider

Jimmy-nek érdekes elképzelései vannak a szerelemről. Nem igazán tudom megfejteni, mire akar utalni ezzel az igen baljós hangulatú dalocskával, ami amúgy az egyik legnagyobb kedvencem evör, bár nekem nem jutna eszembe soha szerelmi kontextusban használni… A szöveg valóban tartalmaz olyan részeket, amik passzolnak a témához, mármint ilyenek vannak benne, hogy “drama queen”, ami egyértelmű utalás lehet rám, de hol van ebben az egészben a fiúm? A “suicidal” lenne ő, vagy a “such a mess”? Marhára biztató.


Fight Song / Kvázi harci jelenet: Lana Del Rey – This Is What Makes Us Girls

TESSSSSSÉK? EZ fog menni a harci (vagy veszekedős, attól függ) jelenetem alatt?????? Ennél többet érdemlek, Jimmy. Sokkal többet. Láttál te már engem veszekedni? Minimum gengszter rapről vagy hard rockról beszélünk, Jimmy. Amúgy meg amiért ilyen lagymatag módon kell küzdeni, azért meg se éri ringbe szállni. És az sem tetszik, hogy a szöveg csajokról szól. Nem akarok csajos dolgok miatt harcolni csajokkal. Miért nem harcolhatok szörnyekkel vagy démonokkal vagy robotokkal? Miért nem kaphatok valami epikus, vonósokkal és üstdobokkal megtámogatott harci indulót? Miért Lana Del Rey-re kell segget rúgnom, Jimmy, miért csinálod ez velem? 😦 😦


Prom / Szalagvató: Beyoncé – Crazy In Love

Jól van, Jimmy, mégsem leszel kirúgva. De remélem, egyértelmű, hogy ez nem a keringőhöz van. Ez akkor kell, hogy szóljon, mikor bevonulok.


Life / Élet, vagyis valamiféle montázs a mindennapjaimról: Death From Above 1979 – Virgins

Mmm… akkor ezek szerint ilyen vagány és mozgalmas és alteres életem lesz – vagy legalábbis úgy vágjuk majd össze, hogy annak tűnjön? Oké. Az is egy lehetőség. Csak ne sugalljuk, hogy szoktam bulizni, mert ha kijön a film, mindenki az fogja hinni, hogy az a valóság, és nem győzöm majd visszautasítani a rengeteg meghívást. (Azért nem a klipet rakom be, mert abban valaki megnyalja valakinek a szemgolyóját, és én az ilyesmit nehezen viselem.)


Mental Breakdown / Idegösszeomlás vagy valamiféle krízishelyzet: Red Hot Chili Peppers – 21st Century

Ismét tökéletes. Ha valaha idegösszeomlást kapok, az tuti, hogy a modern élet embertelensége és egészségtelensége miatt lesz, valami a 21. század kényelme és válsága által kitermelt f*szfejek miatt, akik képtelen uralkodni magukon, és azt gondolják, mindenki más azért született a Földre, hogy az ő baromságukhoz asszisztáljon.


Driving / Vezetés, pontosabban valami jelentőségteljes, indulatos elhajtás a helyszínről: Rihanna – Wait Your Turn

Tekintsünk el attól, hogy nem tudok vezetni, úgyhogy ha megpróbálnék jelentőségteljesen elhajtani valahonnan, az valószínűleg életem utolsó cselekedete lenne, de amúúúúúúgy megint jó választás. Ha ennek a számnak kell szólnia mialatt eljövök egy bizonyos helyről, akkor a történtek valahol a “de felkúrták az agyam” és a “lazán felgyújtok valamit” érzelmi skálára állítanak, amiben semmi új nincs, naponta megesik, haladjunk, nincs itt semmi látnivaló.


Flashback / Visszaemlékezés: Machine Gun Kelly – A Little More Love

Huh. Először is tegyünk félre minden viccet, és tessék megnézni ezt a klipet, erős. Úgy egyébként Machine Gun Kelly-t nagyon ajánlom megtekintésre, nem tudom, említettem-e már, vagy csak akartam. Ami pedig a számot és a visszaemlékezést illeti… passzol. A dal nem feltétlenül arról szól, amiről a klip. Lehetne ez egy honnan indultam, hova jutottam flashback – persze ez azt feltételezi, hogy a filmemben egyáltalán jutok valahova.


Getting Back Together / Újra összejövős jelenet: Red Hot Chili Peppers – So Much I

Máááármiint… a sráccal, akivel a Perfect Circle szám alatt jöttem össze? Banyek, ez egy ilyen hektikus, se veled, se nélküled rocker-szerelem? Jimmy, neee… I’m old for this shit. Amúgy felhívnám a figyelmet a második verzében lévő sorra: cowgirl and a trubadour. Olyan jó, hiszen mindig is arra vágytam, hogy egy reneszánsz énekes oldalán tehénfejő lánynak érezhessem magam. Dehát melyik lány nem?


Losing Your Virginity / Ágyjelenet: Aerosmith – Love In An Elevator

Akkor úgy tűnik, a filmemben ez nem ágyban fog megtörténni.


Wedding / Esküvő: Rihanna – What Now

De vidám ez a kapcsolat! A dalnak bizonyos részei egészen passzolnak az esküvői atmoszférához, de mikor Rihanna elkezd valamiféle rohamot kapni és üvöltözni, az már teljesen más tészta. A szövege is arról szól, hogy milyen jónak tűnt a csávó, de most totális tanácstalanság van, meg agresszív szomorúság is, ha jól értelmezem. Bár az eddigi dalok, amik a párkapcsolatunkhoz kötődtek tulajdonképpen nem is vezethettek máshova, csak ide, én mégis egy kicsit csalódott vagyok.


Birth of Child / Szülés: Cary Ann Hearst – Hell’s Bells

Ühüm, ja. A cím nagyjából sugallja is, milyennek képzelem ezt a tevékenységet. A szám alapján a film e pontjára már vagy átúsztunk southern gothic stílusba, vagy valójában egy redneckhez mentem hozzá az alteres, öngyi rocker helyett. Vaaaagy ez az öngyi rocker, csak új életet kezdtünk Texasban, mert valami baromságba keveredtünk, és ez a történet már igazából a True Detective harmadik évadja.


Final Battle / Végső összecsapás: Green River – Swallow My Pride

Mindent értek. Az első összecsapásból szarul jöttem ki – nem is csoda, hiszen LANA DEL REY MENT ALATTA -, de a visszavágóra végre kapok egy rendes zenei aláfestést, ami alkalmassá tesz arra, hogy én nyerjek. Akkor ez happy end!


Death Scene / Halál: Junkie XL – Twelve Bullets

Na, álljunk meg egy szóra. Erre a zenére DEADPOOL szokott hentelni. Ha ez szól a halálom pillanatában, akkor Deadpool keze által halok meg, vagyis akkor én tulajdonképpen rosszfiú vagyok egy Marvel filmben? Életem filmje átcsapott szuperhősös filmbe, amiben még csak nem is én vagyok a szuperhős? Az tény, hogy el tudok képzeni rosszabbat, de kicsit érzékenyen érint, hogy pont az egyik kedvenc karakterem végez velem, és a stílusából kiindulva még csak nem is lesz fájdalommentes a dolog.


Funeral Song / Temetés: Beyoncé – Freakum Dress

Kíváncsi lennék, mivel érdemeltem ezt ki. Tulajdonképpen egyetlen élethelyzetet tudok elképzelni, amikor semmiképpen sem szeretném Beyoncét hallani, és az a temetésem, de gondolom, ez is csak azt bizonyítja, hogy tényleg én vagyok a filmemben a főgonosz, és az ellenségeim kb. ünnepelnek, amikor végre elintéznek. És én még azt hittem, a szerelmi szál a legsötétebb része a történetemnek.


End Credits / Vége főcím: Guns N’ Roses – Pretty Tied Up

Nem tudom, Jimmy. Nem tudom eldönteni, hogy örüljek-e ennek. Ez a szám is nagy kedvencem, megérdemelné, hogy megkoronázza az életrajzi filmemet, de ugyanakkor menj a francba, amiért egy számomra tök kedvezőtlen fordulatokkal teli film után még van pofád egy ilyen VIDÁM zenét választani, ezáltalán pedig azzal az érzéssel hazaküldeni a nézőket, hogy minden rendben van, mikor egyértelmű, hogy semmi sincs rendben: az öngyi rocker vagy redneck férjem mellett valahogy főgonosszá lettem, Deadpool megölt, Beyoncé pedig egy szál flitterben pattog a koporsóm fölött. Úgyhogy nem tudom, Jimmy, tényleg nem.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s